Mindennapi · Suli

Vizsgaidőszak vége

Avagy ahogy épp érzem magam, miután kiviteleztem első nekifutásra ötből öt vizsgát, és hamarabb elintéztem a vizsgaidőszakom, mint eddig bármikor. Négyes ösztöndíjátlagom mondjuk továbbra sincs, de csak pár századdal vagyok tőle lemaradva. Szóval kit érdekel. Vége a vizsgaidőszakomnak. Vége a vizsgás tárgyaknak (legalábbis BSc képzésre nézve). KÖZEL A VÉG.

Lehet önelégült a pofám, és vigyoroghatok.

Mindennapi · Suli

Vizsgák, vizsgák mindenhol…

Kicsit képtelen vagyok most koncentrálni adatbázisok anyagra, pedig kéne, ha már holnap lesz vizsgám… De azt hiszem, most sürgősen ki kell kapcsolnom, és mi is a jobb, mint kiírni magamból, hogy mi volt úgy két hete szoftechen.

Átmentem. Valahogy.

Az IIT paranoiddá tesz, így kb. köszönöm, hogy átmentem, és valszeg lejjebb vitték a ponthatárt beugrón. Főleg amiatt gondolom, mert se nekem, se egyik ismerősömnek nem volt meg a 14 pont, aztán megtekintésen még a tanár meg is szemlélte a pontjainkat (hárman írtunk 31 pontot), és egy szót se szólt. Ettől függetlenül a szívinfarktust hozta rám, és addig is tízpercenként nézegettem a jportát (ahova a pontok felkerülnek) meg a neptunt, innentől kezdve ez még instant egy hetet jelentett, hogy vajon nem írják-e át a csodás jegyemet.

Negyedik vizsga volt. Durva beugróval. (Beugró, ahol mínusz pont jár a rossz válaszért és így kell minimum 60%-ot elérni alapesetben. Úgy, hogy egy rossz választ se ír be. Lehet számolni, vajon milyen jól kell tudni ehhez a dolgokat.) Ha elbukom, lett volna még két alkalmam. Szóval kicsit kikészített, és utána se nagyon akartam elhinni, hogy meglett.

Sírtam, amikor kijöttem a teremből, bőgtem este, és bőgtem, amikor felkerült a megoldókulcs, én pedig kiszámoltam a beugró pontjaimat, és egyértelműen nem volt meg a 14 pont. Aztán sírtam, amikor mégis bekerült a jegyem, és meglett.

Ez így összefoglalva a lelkiállapotom azokra a napokra.

De azt hiszem, most jobban vagyok? Holnap majd elrontom ugyan az eddig 100%-os sikerarányomat, ami a vizsgaidőszakomat illeti (valahogy összehoztam mindent első nekifutásra eddig, szóval 5-ből 3 vizsga pipa), de valahogy most nem tud érdekelni (pedig kellene, mert a maradék vizsgaalkalomra már egy hete nincs hely).  Aztán következő nap is vizsga. 😀 Kicsit szarul jönnek ám ki a dátumok, de mit lehet tenni :D. Valahogy megoldom. Már csak ez a hét, meg esetleg a következő, és végre… szakmai gyakorlat.

(Nem fogok sírni…)

Mindennapi · Suli

Izéke (kísérlet, hogy újra írjunk ide is, még ha csak semmiről)

A mai hétvégém kicsit durvára sikerült, és sajnos az egyetemi tanulmányok szempontjából. A grafika házimnak most intettem búcsút, mert nincs kedvem, nincs időm, nincs erőm, és van másik két dolgom, amit csinálhatnék helyette. Ez szomorú. Ez nem is teljesen helyes hozzáállás, de lesz még két házi, és hiszek a csodákban.

(Hiszek abban, hogy össze tudom szedni magam, és képes vagyok varázsolni. Haha.)

Van még egy ZH hétfőn, egy cikk hétfő estére, egy házi beadás kedd estére, és egy-egy labor keddre és szerdára. A grafika háziról való lemondás nem helyes, nem szükséges, főleg úgy nem, hogy a diasornak a ZH-hoz még nem láttam neki, de ettől függetlenül leszarom, mert csak.

(Fordítás magyarról magyarra: ELEGEM VAN ÉS NEM AKAROM MERT UNDORÍTÓ.)

Jelenlegi álláspontok: camp nano miért a fasznak akarom én ezt áprilisra; Avengers és MCU a legcsodálatosabb dolog, ami történhetett velem, és még csak képregény se kellett hozzá, behozhatatlan lemaradásokkal; esama a legkirályabb író ever, és a Tony-POVjaitól sírok és szökdécselek; nincs időm, de leszarom.

Passzív-agresszió be. Geciflag bebillentve. Byeeeee!

Mindennapi · Suli

Nos, túl vagyok életem legsikertelenebb hónapján. Azt hiszem, örömmel mondhatom, hogy ennél rosszabbat akkor se produkálhatnék, ha akarnék, mert a semminél nincs lejjebb. A 0%-os sikerarányom a legszebb az egészben, a kiborulásaim pedig a csúcspontjai a monoton tanulós szakasznak. Nyilván tanulhattam volna többet, és hisztizhettem volna kevesebbet, de ha nincs erőm, és minden demotivál (főleg a szoftech, köszönöm szépen), akkor egyszerűen ez van – igen, ez egy vallomás volt most.

Ettől függetlenül most épp azon vagyok, hogy összeszedjem magam. Visszajöttem koliba, szóval ez abból áll, hogy igyekszem mangafejezetet lektorálni, cikkeket lektorálni, írni a sajátjaimat, amikhez nincs kedvem, mert újat akarok kezdeni, de nem tudom, melyiket, és fogalmam sincs.

Amúgy behoztam Teen Wolfot. Életem legjobb döntése volt jelen esetben, mert bár két anime is listás, a Teen Wolf akkor is Teen Wolf, ha a 4. évad a legszörnyűbb dolog, amit valaha megalkothattak a témában, az 5.-ben pedig Theóból Peter 2.0-t csináltak, és sajnos nem a “jó” Peterből, hanem a 4. évadosból. (A 4. évad fáj.) De a lényeg, hogy az új évad ugyan közel se olyan jó, mint az 1. és 2., de a fenébe is, legalább gyönyörűen pocsék 😀 (Túldramatizálva, de tény, hogy a szeretet ereje nekem már sok volt.)

Szóval… ja, hát ennyi. Napok óta húzom ezt a bejegyzést, de nem igazán tudok mit ideírni. Új félév, új… szenvedés. Ilyesmi.

 

Suli

i <3 vik

Az elmúlt néhány napban mindenkitől csak biztatást hallottam arról, hogy ne adjam fel a vizsgát, menni fog, nem állhatok így hozzá, és így tovább.

Biztos voltam benne, hogy nem fog menni, de azért a tételkihúzásnál elkezdtem reménykedni, mert jéé, általános tétel. Ugyan végigkérdezik (mindig) az összes többit is, de talán nem teljesen reménytelen a helyzet. Bizonyítás se kell, mint megtudtam, és ezzel lerövidült nagyon sok minden.

Ettől még nem sikerült, ráadásul tíz percen belül buktattak. Mégpedig a következő miatt: nem tudtam pontosan két alapfogalmat, láthatólag fogalmam sem volt róla, hogyan működik, ég veled. Én ezt értem, végig az esélytelenek nyugalmával ültem ott bent (jó sokáig mellesleg, de ezt hagyjuk), nem is számítottam másra, esetleg egy véletlen csodára, de ilyen ugye itt nagyon ritka. Első alkalmam volt, tudok menni még egyszer, arra megtanulom, a megfelelő részekre koncentrálok, és menni fog.

Ami viszont felbasz: amit a vizsgáztatóm csinált, és amit az előttem nála vizsgázó csaj művelt.

Alapfelállás ugye: VIK-en vagyunk. BME-n vagyunk. Kevés a lány, és nekik van egy általánosan egész sikeresen működő módszer, amit én mindig is képtelen voltam alkalmazni: a sírás. Kettes felett sosem gondoltam volna, hogy megéri sírni, kettes alatt meg… nos, majd megpróbálom legközelebb? De legalább tartottam magam addig, hogy megtekintés után bőgtem el magam, amikor tényleg szomorú voltam, mert így… túl kínos. Nem leszek gyenge. Ilyesmi. Nem vetem meg azokat, akik mindenáron megszerzik maguknak a jegyet, ha jobban érzik magukat, sírjanak csak, hogy megsajnálják őket. Nem könnyű ez a hely, ha ennyivel hamarabb elmennek innen, hát hajrá!

De irritál, amikor olyankor csinálja, amikor azt a tételt húzza, amit én jobban tudtam volna, mint a sajátomat.

A helyzet a következő akkor (végre elértünk ide is): a srác közölte a csajjal némi hebegés-habogás után, hogy megbukott, mert nyilván nem tudja az anyagot. A csaj elkezdett bőgni. Ott, a teremben, miközben mások a tételt dolgozták ki vagy vártak. Hogy ő márpedig ezt tudja, hogy ő nem bukhat meg, csak stressz és nem jut eszébe és izgul és. Vizsgáztató ajánlata erre: ha túl szigorúnak ítélte meg az ő vizsgáztatását, áthívja a tanárt, és majd ő levizsgáztatja. Ez a rosszabbik  megoldás, a csaj bőgve habogott tovább, és erre kapott vagy fél órát, hogy újra nekiállhasson kidolgozni a tételét.

A tételt, amiben letisztáztak pár pontot vizsgáztatás közben.

Ezek után buktam én ugyanennél a srácnál rekordgyorsasággal. (Utólag hallottam szobatársamtól, aki beszélt vele este, hogy lesz ő a következő alkalommal is, csak engem nem akar vizsgáztatni, ne neki kelljen megbuktatnia mégegyszer. Nyilván az, hogy megtanuljam normálisan az anyagot, és átmenjek, képtelenség, ki tudja, mi okból, és különben is, hulljon a férgese, mit keres ez még itt.)

Amikor kint megálltam beszélgetni egyik ismerősömmel, elment mellettem a vizsgáztató is. Meg kellett volna kérdeznem, ha leállok sírni, vajon én is újra kidolgozhatom a tételemet?

A helyzet ezen oldala egészen estig felhúzott. Este megtudtam, hogy a sírós csajt nem a srác vizsgáztatta, hanem a tanár.

A srác tényleg áthívta a szomszéd teremből a tanárt, hogy vizsgáztassa le.

A csaj megbukott.

Aludnom kellett rá egyet, hogy leülepedjen a dolog, és így most már a vizsgáztatón is felhúzzam magam, mert ezzel a végtelenül kedves és megértő hangnemmel még ilyen sunyin geci húzást  nem láttam. Türelmes volt, és ráuszította a tanárt (enyhe túlzással, de állítólag abba kérdez bele direkt többször, amit láthatólag nem ért az ember. Nem tudom, ez mennyire városi legenda).

Szóval őszintén? Ahogy én, kívülálló látom: a csaj sírt, a srác hagyta, hogy kisírja, aztán megcsinálta ezt, hogy “nézd, ez van, amikor ezt csinálod, sosem mész át, és ahelyett, hogy nyíltan megbuktatnálak, kapsz egy esélyt, ami nem esély”. Nem tudok együtt érezni a csajjal, mert alig tanulva buktam meg, de azért ez egy undorító húzás volt vele szemben. Ha valami torz tanító leckének szánták, fogalmam sincs, bejött-e, de így kívülállóként csak nézem, és nem hiszem el, hogy ilyen emberek léteznek. Biztos jó érzés volt ezt csinálni. Valószínű.

Örülök, hogy nem akar vizsgáztatni engem a következő alkalommal.

Mindennapi · Suli

Hamarosan ^^

Na, szépen lassan helyreállítom magam, bár tény, hogy ebben nagy segítség az, hogy közeleg a vizsgaidőszak. Hurrá! Komolyan megkönnyebbülés lesz letudni a szorgalmi időszakot, végre lesz egy kis bűntudat nélküli időm ^^’. Már tervezem, hogy decemberben szépen felhozom magam a történeteimben való lemaradással, legalábbis két ünnep között mindenképp kreatívkodom majd (adatbázisok tanulás mellett, mert most, hogy végre megvan a tárgyból az aláírásom, csak az átkozott vizsga miatt kell majd paráznom, az se könnyebb, mint a ZH…). Sőt, igazából ha holnapra megcsinálom a házimat működőképesre, igazából a hétvégém is nagyrészt szabad lesz, mert a témalaborommal péntekre nagyjából kész kell lennem, az meg ugye a csütörtök délutánomat jelenti. Szóval a lényeg, hogy jó lesz 🙂

(Nekem ugyan nincs kapuzárási pánikom attól, hogy végre látszik a vége az egésznek, de szobatársam spec poénkodott vele. Félig. Ki tudja.)

Szóval igen, kezdek egy egészen stagnáló és kétségbeejtő helyzetből kilábalni, legalábbis a legrosszabb hetemen túl vagyok, ezt pedig meg tudom csinálni. Jee! Igen! Ranom-motiválós-hangeffekt! (Magyarázat: a házimat kéne írnom, de kellett egy kis szünet, nem mintha nem tartanék hamarosan kaja miatt.)

Mindennapi · Suli

Életkép?

Most csak úgy eszembe jutott, hogy az egyetem az a hely, ahol órák közti szünetben sorban állsz az olcsó kávéautomata előtt, mert a következő órát nem bírja ki senki nélküle. Ahol azért állsz sorba az olcsóbb kávéautomata előtt, mert a büfében négyszer annyiba kerül, a drágább kávéautomata az elsőn pedig ihatatlan szart ad (miközben kétszer annyiba kerül). Ahol érthetetlen nyílt nap alkalmával a kicsik lelkesedése (nos, nem teljesen, de akkor is). Ahol kinevetheted a gólyákat, amikor panaszkodnak, mert lesz az még rosszabb is. (Bár tény, hogy iszonyú állítólag az új tanrend. Elhiszem. De akkor is marad az enyhe és teljesen alaptalan lenézés, miközben én vagyok az, aki csúszik egy évet.)

Ahol tönkrevágja a napod, ha az egyetlen normális kávéautomata nem működik. (Még mindig a holland capuchino a legjobb, habár nyilván nem igazán kávé ízű, és az ember csak reménykedhet abban, ha nincs is benne koffein, a placebo legalább megteszi a hatását.)

Ahol (számomra) valahogy mindig minden a kávéra vezethető vissza.

Olyannyira, hogy mobilról pötyögök két előadás között.