Mindennapi

Szakgyak & camp nano

Oké, most nézem, hogy ez egy baromi menő beállítás itt.

Azt hiszem, ez az előformázott típusnak felel meg?
Hm... kicsit.

Szóval, a fenti izé, annak szól, hogy az első sort a HTML nézetben két darab code tag közé pakoltam, míg a második a Grafikus résznek az Előformázott funkciójával történt. Itt, írogatva van különbség a kettő között, de ez mindössze halovány színnyi. Fogalmam sincs, ez hogy és mennyire fog majd látszani később.

(Mellesleg elnézést a helyesírási hibákért. Nem mintha amúgy kifogástalan lenne, de most talán még súlyosabb lesz majd a helyzet, tekintve, hogy a böngészőm angol, és így minden szót aláhúz. Majdnem mindent.)

(És ebben a pillanatban már nem teszi ezt, tekintve, hogy végül mégis rászántam teljes tíz másodpercet, hogy telepítsem és átállítsam a szótárt.)

(Tudom, fantasztikus vagyok.)

A helyzet az, hogy elkezdődött a szakmai gyakorlatom, ami egészen augusztus végéig fog tartani. Heti 40 óráról van szó, jelenleg ebédidőm végét töltöm a pötyögéssel, mivel az kicsit így szabadabb, és ráadásként gyakornok vagyok, szóval… csak párszor változik az elvárás. állítólag azt hozunk ki a gyakorlatból, amit ki akarunk, minden rajtunk múlik. Igyekszem beleadni mindent. Ha már dolgozok, legyen értelme és haszna, különösen, ha beszámolót kell majd írnom róla. Vicces lesz, és fogalmam sincs, hogy fogom csinálni, mert a jelenlegi vázlatos munkanaplómnál kezdek elszállni annyira, hogy külön sort szántam az első héten az aznapi kávénak, és egyre több a megjegyzés, amit zárójelezve fűzök hozzá. A kávé mellesleg nagyon menő, ingyen van ugye, és a legjobb, amikor a lenti szobában sikerült kipróbálni a kapszulás kávéfőzőt. Ez a kávé üt. És én csak egy 4-es erősségű espressót teszteltem, miközben volt 10-es is.

A 10-es tuti instant szívroham.

Állítólag van defibrillátor a porta mellett, szóval…

Amúgy kicsit fura, hogy gyakorlatilag gimi óta nem töltöttem valahol ennyi időt rendszeresen, egy helyen. Kicsit elszoktam tőle, szóval próbálom tudatosítani.

Ami kínos: a nemlétező angol tudásom.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy manapság már második nyelvként kell tolni az angolt, és így kisujjból kirázni, nem mellesleg pedig amúgy érts mindenhez, de én ideges vagyok miatta, és nem is igazán tudok beszélni. Sajnos, itt néha kéne, szóval rendszeresen égetem magam, de például második alkalommal már egészen immunis voltam rá, és előbb-utóbb talán már tényleg túllépek a félelmemen. Talán. Muszáj lesz, szóval ha a helyzeten múlik, a kényszerhatás és hátbalökdösés kipipálva.

Kis témaváltás: camp nanowrimo. Azt hiszem, ezt még a végén meg kell említenem. Mivel,,, *dobpergés*… fantasztikusan állok vele.

Hurrá! Büszkébb lehetnék erre, ha mondjuk nem tízezer szót vállalok be a hónapra, de lassan az is meglesz, van még időm túltolni, és a munka mellett nem mertem magasabbra tenni a lécet. Tavasszal négyezer szót nem sikerült összedobnom, szóval visszarázódásnak, úgy érzem, ennyi bőven elég lesz. Jelenleg A Hugrabug Forradalommal haladgatok szépen, meg így Zsani feladataival, és tegnap még a Vörös Sárkány új fejezetét is el tudtam kezdeni, ami szerintem egész szép rekord. Utóbbit augusztus végéig tényleg szeretném most már lezárni, szóval jó lenne a következő két hétvégén letudni legalább a finálé felét. Vagy egyharmadát. Igazából örülnék, ha túllendülnék a holtponton és az időhúzós mánián, mert kezdem azt észrevenni ennél a történetnél, hogy kerülöm a konfliktust, és ahelyett, hogy történne valami, kis apróságokat adagolok, és húzom az időt. Megint. Nem akarok ilyet tenni. Szeretem a lassú sztorikat, de ez már messze túl vánszorgós.

Szóval, ennyi lenne így a helyzetjelentés két frontról is. Jelenleg a kiegyensúlyozott életmód félig életképes mintapéldánya vagyok, nagyjából működik a dolog, de az ebédet még mindig nem sikerül néha megoldanom, és inkább átugrok péksütiért a Tescóba. De hé, eszek!

Ez már több, mint amit elmondhattam magamról némely félévben.

Mindennapi · Suli

Vizsgaidőszak vége

Avagy ahogy épp érzem magam, miután kiviteleztem első nekifutásra ötből öt vizsgát, és hamarabb elintéztem a vizsgaidőszakom, mint eddig bármikor. Négyes ösztöndíjátlagom mondjuk továbbra sincs, de csak pár századdal vagyok tőle lemaradva. Szóval kit érdekel. Vége a vizsgaidőszakomnak. Vége a vizsgás tárgyaknak (legalábbis BSc képzésre nézve). KÖZEL A VÉG.

Lehet önelégült a pofám, és vigyoroghatok.

Mindennapi · Suli

Vizsgák, vizsgák mindenhol…

Kicsit képtelen vagyok most koncentrálni adatbázisok anyagra, pedig kéne, ha már holnap lesz vizsgám… De azt hiszem, most sürgősen ki kell kapcsolnom, és mi is a jobb, mint kiírni magamból, hogy mi volt úgy két hete szoftechen.

Átmentem. Valahogy.

Az IIT paranoiddá tesz, így kb. köszönöm, hogy átmentem, és valszeg lejjebb vitték a ponthatárt beugrón. Főleg amiatt gondolom, mert se nekem, se egyik ismerősömnek nem volt meg a 14 pont, aztán megtekintésen még a tanár meg is szemlélte a pontjainkat (hárman írtunk 31 pontot), és egy szót se szólt. Ettől függetlenül a szívinfarktust hozta rám, és addig is tízpercenként nézegettem a jportát (ahova a pontok felkerülnek) meg a neptunt, innentől kezdve ez még instant egy hetet jelentett, hogy vajon nem írják-e át a csodás jegyemet.

Negyedik vizsga volt. Durva beugróval. (Beugró, ahol mínusz pont jár a rossz válaszért és így kell minimum 60%-ot elérni alapesetben. Úgy, hogy egy rossz választ se ír be. Lehet számolni, vajon milyen jól kell tudni ehhez a dolgokat.) Ha elbukom, lett volna még két alkalmam. Szóval kicsit kikészített, és utána se nagyon akartam elhinni, hogy meglett.

Sírtam, amikor kijöttem a teremből, bőgtem este, és bőgtem, amikor felkerült a megoldókulcs, én pedig kiszámoltam a beugró pontjaimat, és egyértelműen nem volt meg a 14 pont. Aztán sírtam, amikor mégis bekerült a jegyem, és meglett.

Ez így összefoglalva a lelkiállapotom azokra a napokra.

De azt hiszem, most jobban vagyok? Holnap majd elrontom ugyan az eddig 100%-os sikerarányomat, ami a vizsgaidőszakomat illeti (valahogy összehoztam mindent első nekifutásra eddig, szóval 5-ből 3 vizsga pipa), de valahogy most nem tud érdekelni (pedig kellene, mert a maradék vizsgaalkalomra már egy hete nincs hely).  Aztán következő nap is vizsga. 😀 Kicsit szarul jönnek ám ki a dátumok, de mit lehet tenni :D. Valahogy megoldom. Már csak ez a hét, meg esetleg a következő, és végre… szakmai gyakorlat.

(Nem fogok sírni…)

Mindennapi

Csak rövid helyzetjelentés: még élek.

Valahogy.

Nagyon remélem, hogy nem fogok abba a szar állapotba visszazuhanni, amiben az előző vizsgaidőszak végén voltam, mert az nem lenne szép, és az az érzésem, hogy így még annál is rosszabb lenne, mint ami akkor volt. Csak kicsit… ki kell most bírnom?

(Picit sok mindent kell csinálnom kevés idő alatt. A szokásos :’D)

Szóval…. halika világ?

Mindennapi

Sok nap Zsani ajándékából

Szóval, még decemberben volt róla szó, hogy vegyesen fogom írogatni Zsani ajándékából a feladatokat hol ide, hol oda.  Most jön a blog, legalább lesz bejegyzés 😀

7. nap: Ki lennél szívesebben a Frozenből, Anna vagy Elsa?
Anna. Ezerszer.

8. nap: Mi a legjobb időtöltés egy hideg téli napon?
Bekuckózni egy jó meleg takaró alá egy még melegebb szobában a laptoppal vagy egy könyvvel, és kicsit meghalni a világ számára (=leszarni).

9. nap: Hogyan készítenél hóembert hó nélkül?
Kreatívan.
(Hungarocellből.)

10. nap: A családoddal és a közeli barátaiddal egy kandalló körül ültök. Miért vagytok együtt, mit csináltok?
Jóval kevésbé kreatívan: nyár van, nyaralás, és Váralja 😀 Igaz, ott kemence van, nem kandalló, de számomra egyre megy.

Szóval, egyelőre ennyi. Elkezdődött a camp nano, és ideje behoznom a lemaradásomat, amit a 4 nap során magamra halmoztam XD. Mert ugye nem lehet elég korán kezdeni.

A többi, írással kapcsolatos nap megtalálható ITT.

Mindennapi · Suli

Izéke (kísérlet, hogy újra írjunk ide is, még ha csak semmiről)

A mai hétvégém kicsit durvára sikerült, és sajnos az egyetemi tanulmányok szempontjából. A grafika házimnak most intettem búcsút, mert nincs kedvem, nincs időm, nincs erőm, és van másik két dolgom, amit csinálhatnék helyette. Ez szomorú. Ez nem is teljesen helyes hozzáállás, de lesz még két házi, és hiszek a csodákban.

(Hiszek abban, hogy össze tudom szedni magam, és képes vagyok varázsolni. Haha.)

Van még egy ZH hétfőn, egy cikk hétfő estére, egy házi beadás kedd estére, és egy-egy labor keddre és szerdára. A grafika háziról való lemondás nem helyes, nem szükséges, főleg úgy nem, hogy a diasornak a ZH-hoz még nem láttam neki, de ettől függetlenül leszarom, mert csak.

(Fordítás magyarról magyarra: ELEGEM VAN ÉS NEM AKAROM MERT UNDORÍTÓ.)

Jelenlegi álláspontok: camp nano miért a fasznak akarom én ezt áprilisra; Avengers és MCU a legcsodálatosabb dolog, ami történhetett velem, és még csak képregény se kellett hozzá, behozhatatlan lemaradásokkal; esama a legkirályabb író ever, és a Tony-POVjaitól sírok és szökdécselek; nincs időm, de leszarom.

Passzív-agresszió be. Geciflag bebillentve. Byeeeee!

Mindennapi · Saját munkák

…az érzés, amikor ismét nekiállsz bejegyzést írni, és egy totál más wordpress bejegyzés felület fogad

Mondhatni, megfizethetetlen.

Na de mindegy. Jelenleg épp úgy érzem, nem fogok összeroppanni, ez a téves állapot hitethette el velem valószínűleg azt is, hogy jó ötlet jelentkezni camp nanowrimóra, és bedobni egy 10k-s szószámú projektet az áprilisi teendők közé.

Ez amúgy körülbelül napi 333-334 szót jelent, kerekítéstől függően, szóval nem a világ legteljesíthetetlenebb dolga, kivéve, ha épp mással kell foglalkoznod, és labor labort ér. Túlreagálom, nyilván, mint nagyon sok dolgot, és megfelelő időbeosztással ez is menne. A gond… hogy még mindig a Vörös Sárkányt írom. Még mindig. MINDIG. Le akarom már tudni, de előző év ősszel úgy nagyjából semmi kedvem sem volt hozzá, így nyilván a “befejezem 2016-ban” ötletből nem lett semmi. (Az ő betűm még mindig ragad, nekem meg fáj lassan az ujjam, hogy mindig teljes erőből kell leütnöm.)

Szóval, nagyon ajánlom, drága történetem, hogy 10k-ban fejezd be magad. Ideje volna. Nekem meg meg kéne tanulnom lezárni egy történetet.Mondjuk úgy öt fejezeten belül, mert az úgy korrektül nem lesz elhúzva, haha.

Camp-2017-Participant-Twitter-Header