Most lett kibaszottul elegem juhúúúú

Remek kis címmel térek vissza a wordpress élők sorába. Twitteren letoltam már egy újabb több tweetes hisztit, szóval miért ne hozhatnám át ide is a témát?

A kibaszott spambotok, pornós twitterfiókok vagy bárminek is hívják jelenleg ezeket, kezdenek kikészíteni. Fogalmam sincs, nekem van-e ez a problémám, igazából szerencsésnek mondhatom-e magam azért, mert csak egy-két naponta jön 4-5 ilyen szar, vagy adjam fel, esetleg csak szerencsétlen vagyok, és mindenki más megússza… De a lényeg, hogy kibaszottul elegem van ebből az egészből.

Tény, hogy ennek ellenére minden alkalommal tiltom le az ilyet, küldök jelentést, mert őszintén, basszák meg. Komolyan azon kezdtem el filózni, vajon egyszerűbb lenne-e az életem, ha privátra pakolnám a fiókomat, de a lelki szemetesládám lényege az volt, hogy a vakvilágba kürtölöm a problémáimat, válaszra nem várva, és ha valaki elolvassa azt a szart, legalább az én piti gondjaimról szóló tweetek okoznak neki szenvedést. Haha, szeretem az embereket ❤ Szóval konkrétan elveket ás alá ez az egész pornós spambot ténykedés.

Nem vagyok boldog.

Majd lenyugszom.

Reklámok

Boldog Új Félévet!

Kackac, kezdődik megint. Előröl. Újra. Újból. Akármi.

Meglepően lelkesen kezdtem neki az évnek, talán azért, mert sokat lóbáltam a lábam az utóbbi időben. Tartott ez a lelkesedés az első szorgalmi hét előtti vasárnapig, szóval még akár büszke is lehetnék magamra, ha akarnék, ez egy kifejezetten hosszú idő. Sőt, bűntudatra meg hamis önszorgalomra támaszkodva még az órákon is aktívan figyeltem órákon (nagyrészt; a ROPI kicsit más tészta, ott nehéz figyelni, ha egyszer elveszti az ember a fonalat…), holott általában meghalok már az első öt perc után a külvilág számára, úgyis van diasor.

Van, amiből nincs. Haha. Érdekes tárgy amúgy, lehet plusz pontot kapni jegyzetért, a házi kicsit túl extrém, meg a pontozás is érdekes. Haha. Hahaha.

Sajnálatos módon a mesterképzés utolsó félévét már fizetnem kell, szóval most az elején bele kell húznom, hogy ne csússzak még jobban (motiváció 1), a mit tudom én milyen súlyozott átlagnak kell lennie 2,5-nek szóval innentől a 3-asnál nincs jobb jegy csak szebb (motiváció 2), és alapjáraton nem akarom úgy befejezni, mint az alapképzést, hogy azt érzem, elbasztam rá életem felét (motiváció 3) (amúgy a másik felét meglepő módon nem érzem pazarlásnak, 50%-os sikerélmény pedig nem annyira rossz arány szerintem).

Szóval. A szokásos új(fél)évi fogadalom: tanulni fogok.

Amúgy már most elmaradásban vagyok, említettem? X’D

Elterveztem, hogy ma aztán produktív leszek, írok, de minimum befejezem a Vörös Sárkányt (haha, esélytelen, de a hónapban talán? Ha elégedett lennék főgonoszom motivációjával, de épp leszarom, mennyire elcsépelt és úgy akarom hagyni? Ilyesmi?), erre így csak AZt akarok olvasni, meg eszembe jutott, hogy túl régóta lógok egy merengős történet elolvasásával, és már nagyon érdekel… szóval a produktív tevékenységem valószínűleg ki fog merülni ezekben, meg úgy 200 szó lepötyögésében (optimista becslés), ha nem találom ki hirtelen, hogy rajzolni is szeretnék, mert akkor minden mehet ki az ablakon… XD

Nagyon szervezett és összeszedett vagyok, és remekül menedzselem a szabadidőmet. Látszik, igaz? Igaz?

(És akkor arról még egy szót sem ejtettem, hogy húgommal körülbelül egy baromi nagy vásárlós körutat terveztünk a délutánra, KFC-vel bezárólag, mert ha egyszer már megnyílt itt is egy, miért ne próbáljuk ki? Olyan szenny ugyan, mint a többi gyorskaja, de legalább finom…)

A szomorú igazság az, hogy minden napra ilyen mennyiségű teendőt tervezek, aztán a legtöbb, amit véghezviszek, az az, hogy segítek lebontani a karácsonyfát és játszok a macskával. Úgyis még csak a karmolások felét sikerült visszaszerezni, bár ezúttal sokkal érdekesebb helyekre, mint pusztán a karom. De azért bízok benne, hogy egyszer csak leesik, ki kéne használni azt a sok-sok szabadidőt. Sok tervem van. Például befejezni azt a tetves regényt. Azt nagyon szeretném megtenni végre.

 

Végeztem!!

Az elmúlt napokban végre sikerült lenyugodnom annyira, hogy rávegyem arra magam, hogy írjak erről is blogbejegyzést.

Végeztem! Végre vége (a BSc képzésnek)!

Ez az a nap, amire oly régóta vártam…

Hadd mutassam ezt be egy listán keresztül:

  • záróvizsga írásbeli ✓
  • záróvizsga szóbeli ✓
  • szakdolgozat ✓
  • szakdolgozat védés ✓
  • összes-kibaszott-tárgy-amiből-megbukhattam-volna-de-nem-tettem ✓

Nem feltétlenül időrendi sorrendben.

Történt mindez három nappal korábban, 4-én, amikor is sikeresen rástresszeltem a szóbelire, arról kiderült, hogy ez egyrészt felesleges volt, másrészt rendesek voltak, harmadrészt nevetséges szituáció ellenére és a kínosságtól függetlenül meglett az 5-ös. Tekintve, hogy most már nincs min stresszelnem, ellenben ezt csinálom már vagy két hónapja, automatikusan kerestem hát magamnak új célpontot: most épp az MSc felvételi/kollégiumi elhelyezés kombó váltakozik, bár tekintve, hogy még csak a papírt se sikerült kikérnem a KTH-ból, valamint igencsak távoli a dátum, egyik se élvez túlságosan nagy prioritást, csak ha épp eszembe jut.

De a lényeg: végeztem! Elvégeztem az alapképzést. Mérnök vagyok. Olyasmi. X’D Kissé vicces ám belegondolni, az eufória már nagyjából elmúlt, de hirtelen annyi szabadidőm lett (majdnem egy hónapig), hogy volt pillanat, amikor ültem a laptop előtt, meredtem a képernyőre, és rájöttem, fogalmam sincs, mihez kezdjek magammal.

Azóta írtam, írok, photoshoppal játszogatok, lehet, újratelepítem, hogy minden funkciója jól működjön, írok még kicsit, rajzolok végre…

(Feltöltöm a kreatív és keratív energiáimat, mert semmivel se foglalkoztam egy ideje, és ez szarul érint.)

IMG_20180105_135039.jpgMellesleg megtettem, amit korábban meg kellett volna, de egyszer mindenképp: kiraktam fb-ra a szakdolgozatról készült képet. Állítólag addig nem szakdolgozat a szakdolgozat, amíg oda ki nem derül, én pedig nem ezen fogok kockáztatni egy KTH-s bakit, hogy aztán kiderüljön, mégsincs oklevés másolat, pápá X”’D (Amúgy vicces félretéve, na, legyen szakdolgozat a kicsike, úgyse teszek ki ott képet soha, mert magasból szarok rá, de egyszer szabad. Főleg ha végzett az ember, nem csúszik, és nem érzi aztán cikinek állandóan azt bámulni, ha egyszer-egyszer véletlenül felkeveredik oda. A szakdolgozat meg csücsülne ott akkor, mint valami furcsa jel, hogy igen, ebben a félévben végezhettél volna, de nem tetted.)

De kerüljön ide is ki alapon azért betoltam a bejegyzésbe, mert csodás halacskás háttérbeállítást kapott ám, és ha jól emlékszem, a Jóképű nevű filtert toltam rá még pluszban.

 

De… nos, sikerült. Vége a BSc-nek. Picike szabadság. Jó lesz. XD

 

Boldog Karácsonyt! (utólag ^^’)

És íme, itt vagyok, jelenleg túl ideges állapotban a létezéshez.

Már csak két nap, és záróvizsga. Kissé ijesztő, főleg, hogy kicsit nekünk vakrepülés az egész – módosított témakörök, felépítés, anyag(?). Nincs korábbi minta vagy bármi. Nos, az algelt leszámítva, de az egy külön faj.

Szóval… rettegek. Azt mondják, könnyű, de mindig ott van a rohadt “Mi van, ha…?” kérdés. Még igyekszem rájönni, mi lenne a legjobb nyugi (tanulás, de hát… nah, kinek van hozzá ereje XD Hol van már az a szorgalom, amit a grafika/szakdoga kombóba öltem egy utolsó sprint erejéig?). Folyamatban minden.

És addig ülök a seggemen, és utólag is boldog karácsonyt, meg lassan boldog új évet – egyszóval kellemes ünnepeket mindenkinek.

Félévzáró

Nos, elérkeztünk arra a pontra, hooooogy… mindennel végeztem.

Juhúúú! Ebbe a mindenbe természetesen csak azok tartoznak bele, amik a záróvizsgához eljutásig szükségesek, maga a záróvizsga nem. Fúj. Az még hátravan, és el kéne rá kezdeni tanulni (lassan, komótosan). Még jó, hogy ezt a hetemet sziesztára és feltöltődésre akartam szánni, de kezdek rájönni arra, hogy ettől még nem áll le az élet, és a január 2. vészesen közeleg.

De.

Megírtam a szakdolgozatomat.

Feltöltöttem.

Be is van köttetve.

A konzulens ugyan ma (határidő után) küldött némi hibát, hogy ezt ugyan javíthatnám, ha gondolom. Elgondolkoztam rajta… de végül nem. Nem köttetem újra, nem nyomtatom újra, és kész vagyok.

(Kicsit jobban ragaszkodom azt hiszem, ehhez a “kész vagyok” dologhoz, mint az egészséges lenne.)

Mindenesetre most, hogy egyetlen stresszes rész van hátra a félévemből (és utána jöhet az MSc a kurva életbe), boldogság van, pörgök, regényt írok, Photoshoppal szórakozok, lehet, a héten kicsit kipróbálom a Blendert is, és úgy összességében épp visszabillenek abba az egyensúlyba, amiből egy éve kilengek. Ez egy szép metafora. Vagy valami olyasmi.

Ó, és rajzolni is fogok. Mert csak.

(Közben így fél másodperccel a közzététel után rájöttem, hogy én bővebben is szeretnék majd a féléves kalandjaimról írni. Főleg a grafikáról és a szakdogáról. Most, hogy megvannak, tisztában láthatok mindent, haha. Megérnek egy-egy bejegyzést.)

 

Jobb (?)

Van az a rész minden (? legtöbb?) sorozatban, amikor valaki megkérdezi az egyik karaktert, hogy hogy van, és erre a válasz az, hogy jobb. És ilyenkor felhördül a Tumblr, szarrá elemzik azt az öt másodpercet.

Ez nem egy ilyen jelenet.

Haha.

A múltkori szerdám nagyjából sikerrel zárult, és azóta elkészült a szakdogám, most már csak egy konzulensi visszajelzésre várok, hogy mit kell még rajta javítanom. Szép dolog, szép hosszú címmel, rosszul vagyok a gondolattól, hogy még illene átolvasnom majd párszor, mert csak. A felét katyvasznak érzem, és van ebben valami ironikus, hogy BSc-s pályafutásomat a WordPress hálózati forgalmi mintájának túlságosan is részletes elemzésével zárom. És programozok. Nem úszom meg ebben a félévben.

Szóval ezek a szép és jó dolgok. Ami miatt nem csodás az élet: grafika.

Most kezdek neki egy házinak, mert igen, sajnálatos módon le kéne adni majd még egyet, ugyanis jelenleg ponthatáron táncolok, és gecire félek a plágiumkeresőtől. Ez ilyen alap para. Akkor is, ha nem másoltam sehonnan, mindig ott van az a “statisztikailag igenis van rá esély, hogy kidobja”. Szóval ja, harmadik házi, mellé grafika ZH jövő héten, szóval hurrá! Ismét kombózunk. És még a szakdolgozatot is javítani kell mellé, és elvinni, és beköttetni, és leadni, és.

Legalább már csak a grafikán kell átkaparnom magam foggal körömmel alvás nélkül.