Mindennapi · Zene

Vándorsólyom kisasszony – 1. nekifutás

Egy nap majd írok arról, mennyire tetszett ez a film – azon a napon lesz, amikor átrágtam magam a könyvön is. Valószínűleg. Lehet, hamarabb, ha sok időm lesz, és fel tudom idézni, miért volt egyszerre nagyon klassz, ami miatt bármikor újranézném, és miért hiányzott belőle mégis valami.

(Miért volt annyira megnyugtató, hogy csak az elején volt gyökér a srác, utána mindenki badass lett, és igen, az én lelkem ápolgatásához ez kell, nem a kínlódás.)

Arra leszek kíváncsi még, hogy vajon második nekifutásra sikerül befejeznem a kötetet – nem rossz az, csak amikor elkezdtem, az én gyomrom nem tudta megemészteni. Mint az 1984-et. Azt még mindig nem tudja. Pedig el kell olvasnom, nyilván, csak… annyira nyomasztó, hogy fényben akarom, amikor nem nyomaszt mellé a félév, és nem lesz tőle reménytelenül szar az emberi faj és a világ is. Annyi életkedvem nincs tartalékban, hogy átvészeljem az egészet. Mármint nem Vándorsólymot, hanem az 1984-et. Juhú.

De addig is itt a zene, ami nagyon hatásos volt a végén, és mint minden hatásos zenét az életemben, ezt is agyonhallgatok, amíg elegem nem lesz belőle. Vagy nem. Grimestól a Realiti még mindig húzza néha, és az már elég soknál jár…

 

Zene

8tracks top6

Mert kell ide végre egy ilyen bejegyzés is. A mostanában (elmúlt egy-két hét?) agyonhallgatott 8tracks albumok, 1. rész. (És közben őszintén reménykedek benne, hogy normálisan fogja betenni őket. LÉGYSZI, WORDPRESS.)

Javaslat: Firefox. Nem, komolyan. Szeretem a Chrome-ot, de mostanában sok mindennel vágta ki a biztosítékot. Most például azzal, hogy nem mutatja az albumokat, de az is lehet, hogy ez egyéni szocproblém, és másnál kitűnően működik. Ki tudja.