Mindennapi · Zene

Vándorsólyom kisasszony – 1. nekifutás

Egy nap majd írok arról, mennyire tetszett ez a film – azon a napon lesz, amikor átrágtam magam a könyvön is. Valószínűleg. Lehet, hamarabb, ha sok időm lesz, és fel tudom idézni, miért volt egyszerre nagyon klassz, ami miatt bármikor újranézném, és miért hiányzott belőle mégis valami.

(Miért volt annyira megnyugtató, hogy csak az elején volt gyökér a srác, utána mindenki badass lett, és igen, az én lelkem ápolgatásához ez kell, nem a kínlódás.)

Arra leszek kíváncsi még, hogy vajon második nekifutásra sikerül befejeznem a kötetet – nem rossz az, csak amikor elkezdtem, az én gyomrom nem tudta megemészteni. Mint az 1984-et. Azt még mindig nem tudja. Pedig el kell olvasnom, nyilván, csak… annyira nyomasztó, hogy fényben akarom, amikor nem nyomaszt mellé a félév, és nem lesz tőle reménytelenül szar az emberi faj és a világ is. Annyi életkedvem nincs tartalékban, hogy átvészeljem az egészet. Mármint nem Vándorsólymot, hanem az 1984-et. Juhú.

De addig is itt a zene, ami nagyon hatásos volt a végén, és mint minden hatásos zenét az életemben, ezt is agyonhallgatok, amíg elegem nem lesz belőle. Vagy nem. Grimestól a Realiti még mindig húzza néha, és az már elég soknál jár…

 

Oldal

Lecseréltem a külsőt azzal az indoklással, hogy néha szükségem van egy kis változásra, hogy agyon ne unjam. Juhú. Ez szép és jó, szóval most ilyen kékes-szürkés, amíg ki nem találok valamit vagy meg nem szokom.

Ha elég lelkes leszek, talán egy napon még bemutatkozó szöveg is kerül valahova.

Oldal

Töröltem a tumblrös megosztást, szóval most már nem fognak random megjelenni blogbejegyzések azon az oldalon. Nem mondom, hogy kevésbé lesz így kaotikus, mert nem, ez valami lételem, de nem látom értelmét, hogy szerepeljen ott is hivatkozás az itteni posztokhoz. Jól megleszünk így is. Főleg, hogy kezdek belejönni ebbe az egészbe újból. (Muhaha, írok blogra *teljesen büszke*.)

Oldal

Frissek

Végre rávettem magam, hogy frissítsem a Fanfiction oldalt, szóval felkerült A Hugrabug Forradalom is, linkekkel együtt. Plusz feltettem a két eragonos fichez is az AO3 linkeket, ha már egyszer felkerültek oda, megérdemlik, hogy szerepeljenek :))

Elméletileg mindennek naprakésznek kell lennie. Pluszban frissítettem a pilleponty.tumblrt is, lecseréltem a designt, kicsit frissítettem az írások oldalát, és a bal felső sarokban van egy jópofa kis négyzet, amire ráhúzva a kurzort megjelennek a legutóbbi frissek. Mondanám, hogy büszke vagyok, amiért odakerült egy ilyesmi, de nem teszem, mert ez a designnal járt, és a kisujjamat se mozdítottam érte. Maximum azt fogom megcsinálni, hogy folyamatosan látszódjon, de egyelőre nekem tetszik így.

Lehet, egy nap majd a blog designját is lecserélem, ha jön majd valami szép, használható ingyenes. 😛

Általános

Wow

Alacsony szintű motivációm kezelésére készült helyzetjelentés. Jelenleg: 8 fejezet kész, ami úgy 24k szó camp nanóhoz, ami úgy azt jelenti, hogy le vagyok maradva, 6000 szót írhatok hónap végéig, és mellesleg lusta vagyok, mint a bűn, mert tuti nem lesz vége a sztorinak. Brühühü. De kezdem újra megszeretni Lyét, legalábbis szerencsétlen állandóan szar helyzetbe kerül. Abszolút érződik, nem?

(Abbyt akarok írni. Csak így zárójelesen jegyzem meg, mert az a jelenlegi abszolút kedvenc, fanfiction ide vagy oda.)

Naszóvalszóval. Ennyi. Odaátnál jön a 3. évad amúgy, amit nem kezdhetek el, amíg irdatlan háromezres lemaradásomat be nem hoztam, ami szintén nem ma lesz. Remélhetőleg ezzel már boldogul majd a tévé (de nem fog).

Ráfüggtem picit a Pokemon GOra, ami azért vicces, mert a cuki pokémonokon kívül úgy semmit sem szeretek ebben az egészben, de hát gyűjtögetni jópofa.

Mi kell még…

Bevallom, ezt azért írom csak, hogy legyen valami bejegyzés erre a hónapra. Nem most fogom megváltani a világot.

(De nagyon kétségbeejtő helyzet esetén majd beleszámítom ezt is a szószámba.)

*szenvedés vége*

 

Általános

Kissé ciki, ha már a wordpressbe is be kell jelentkeznem, mert olyan rég voltam fent. Egyelőre azonban ez a hónap így körülbelül semmiről sem szól az írogatáson és Odaáton kívül, amit sikerült sajnálatos módon elkezdenem (sajnálatosan, mivel ugye mind tudjuk, hogy sokévados, és bár a kitartásom nulla, de azért most tetszik, és haladok vele, ez pedig ugye időt jelent…), meg persze a kirándulásokról. Nyár van nyááááár. Épp csak ebben sem vagyok biztos.

Igen, a hogyan csesszük el az időt rovatunk következik.

Következne.

Nincs kedvem. És különben is, 10ig még be kéne hoznom a lemaradásom, ha már botor módon bevállaltam erre a hónapra ismét 30k-t, mert ugye én ügyes kislány vagyok. (NEM.)