Mangák és animék

YOI!!!!!

A twitter oldalamon valószínűleg látszik, mivel foglalkoztam az elmúlt három napban tanulás helyett (mellett… kicsit mellett?). Nos, három este, mert csak olyankor haladtam a részekkel, de… igen, ez most kicsit kinyírta az agyamat.

Hadd közöljem, a Yuri!!! on Ice a legcsodálatosabb dolog, ami a félév során történt velem. Nos, ami animék kapcsán történt velem. Meg úgy általánosságban, ez egy borzasztóan csodálatos dolog, amit mindenki megérdemel. Akkor is, ha rühelli az animéket.

Az utóbbi pár hétben nem voltam épp a toppon, eléggé szar volt a múlthetem, érzelmileg kikészültem, a ZH-m nem úgy sikerült, ahogy kellett volna, és csak kicsin múlt, a halogatás még mindig tökéletesen megy, és úgy összességében a múlt hétvégém egy része sírással vagy nyomasztó ücsörgéssel telt, szóval a yoi most számomra egy reménysugárral ért fel, akármennyire feleslegesen drámainak tűnhet is ez.

Nem leszek objektív, mert nyilván arra képtelen vagyok, és nem is ások bele történelmi nagyszerűségébe, mert tumblrön arról is olvashat bárki bőven sok posztot, ha rákeres a címére. Jelenleg épp a saját érzéseim foglalnak le, minthogy napok óta fel vagyok pörögve, konstans boldogságszintem tényleg konstans, és tartja magát, az openinget és endinget felváltva hallgatom agyon, és még mindig csodálatos, és úgy összességében alig várom, hogy újranézhessem, hogy jöjjön az új rész, aztán ha befejezik az egészet, akkor megint megnézzem.

Mert igen, ez így egyszerűen csak… egyszerűen… oké, kifogytam a szavakból. (Ajánlanám a twittert. Remekül prezentálja, hogyan állt le az agyam egy idő után.) Így foggal-körömmel ragaszkodok az egész fandomhoz jelenleg, mert így… na jó, menjünk sorban, aztán hátha lenyugszom annyira, hogy folytatni tudjam a tanulást.

Ott vannak a szövegek. A csodálatos, agyfasz szövegek, amitől csak fogni tudom a fejem, és visítok a nevetéstől. (“Ettől még egy férfi is teherbe esne.” és társai.) Vannak azok a random faszságok, amik csak még csodálatosabbá teszik, mint Chris pornóelőadása (visítós röhögéssel csak, mással nem nagyon lehet kibírni), Victor egész lénye, a katsudon, mint afrodiziákum (nem, de komolyan).

cxfpkalwqaazrio

Vannak a roppant életszerű dolgok, minden irónia nélkül, minthogy végre adtak a gyerek kezébe okostelefont, mindent vesznek, mindent posztolnak, és ez lehet, nem egy dicséretes dolog, de ilyen létezik és ezt belerakták. És végre valakinek leesik, hogy ha kiposztol valamit, mindenki rájön, hogy hol a fenében van. Mindenkinél van rohadt okostelefon, és mindenki tölti fel a netre a marhaságait (meg a nem marhaságait is). Összességében tehát a közösségi média olyan szinten jelen van, hogy én ezért megölelnék valakit. Nagyon. (Utólag hívták fel arra a figyelmemet, hogy az ending konkrétan instagramos.)

cxkihmrw8aa7_8v

Van az OTPm. Ami mindenki OTPje valszeg, de a Victuuri olyan csodálatosan fel van építve, hogy sírni támad kedvem, ha csak rágondolok. És basszus, MEGBESZÉLIK A PROBLÉMÁKAT. Lásd, csodálatos 7. rész. Nem, de komolyan, mikor volt olyan, hogy az emberek beszélgettek ilyesmiről? És persze Yuuri jellemfejlődése is olyan, hogy így megérdemli a tapsot, mert tényleg, ahhoz képest, hogy honnan indult, csak nézni tudok, és ismételni a részeket, hogy tényleg, ezt is megcsinálta…

Van az orosz Yuri, a kis pukkancs, és nagyon remélem, hogy a jövő heti részben ugyanolyan zseniális lesz, mint eddig. (Az egyik nagy kedvencem. Egy darabig első helyen állt. Még mindig ott áll, csak most mindenki ott van mellette, mert egyszerűen képtelenség választani köztük.)

És… nos, ez körülbelül olyan volt most, mint eddig a Haikyuu. Igen, nincs időm, de életkedvem sem volt eddig, és most már van. Ez az anime elérte, hogy egyszerűen csak boldog legyek, és jó legyen a kedvem, és ne haldokoljak az egyetemtől. Lehet, hogy túlzásnak hangzik, de nem érdekel, mert tényleg-tényleg jó érzés szimplán csak felpörögve lenni és motiváltnak éreznem magam. ^^

Úgyhogy erről ennyit. Bárki, aki erre téved véletlenül, és valamiért még nem látta, nézze meg. Mindenen javít. Mint egy univerzális gyógyszer. Mellesleg meg, csak hogy Yurio ki ne maradjon pukkancskodásával:

cxkpvmkwgaaoa1w

Mangák és animék

Galilei Donna vélemény

Oké, most fejeztem be… meg ma kezdtem el, szóval igen, picit rákattantam így, hogy van némi szabadidőm, amit nem erre kéne elpazarolnom (francokat, megérte, nem pazarlás!), de ezt teszem, mert most még bűntudat nélkül megtehetem. Nos, icipici bűntudattal, mert vár a C++, de kit érdekel? Szóval igen, animéket pótolok. Nos, nagyjából.

Kezdjük azzal, hogy a Galilei Donnát már elkezdtem régebben, bár akkor azt hiszem, csak a 4. vagy 5. epizódig jutottam. Aranyos volt, színes volt, látványos, és még a sztorija is izgalmas, nem tudom, miért nem folytattam. Lehet, akkor kezdték kipakolni AA-ra, és nem volt kedvem várni? Vagy valami. De lényeg, hogy most végre újra elkezdtem elölről, meg még be is fejeztem, juhúúú XD Szóval… a történet főszereplői Galileo Galilei leszármazottjai, akiket pont emiatt el akar kapni a fél világ, mert mindenki az ősük titokzatos hagyatékát akarja, nagyvállalatoktól kezdve kalózvezérekig. A gáz az, hogy szegénykék azt se tudják, mi az, de egy kis motiváció hatására nekierednek felkutatni. További, pontosabb ismertető valószínűleg mindenhol máshol, most spoilerekkel vegyes visítozás következik.

Először is, a karakterek közül nekem továbbra is pofátlanul Hozuki a kedvencem. Kis aranyos töpszli, aki így egy lövésből leszed közepes méretű járműveket az égből, amikor azok üldözik, mellesleg meg baromi jó szerelő, bár az elején az icipici önbizalomhiánya egy repülő hallal a háta mögött kevésbé érthető. De aranyos. Ő olyan kis cuki, ölelgetnivaló karakter volt. A legidősebb nővére, Hazuki meg a minimál de látványos jellemfejlődésével volt szimpatikus. Meg a bármi áron, de igazság. Nos, ezzel nem mindig, de olyan heves volt, hogy az már vicces. A középső kiscsaj, Kazuki viszont… (amúgy mit gondoltak a szüleik, hogy ilyen neveket adtak nekik??) Szóval, ő lehetett volna a nagyon gyakorlatias testvér, aki amúgy badass harcművész is, amivel néha ténylegesen is villogott, hurrá, de nem, ő az utolsó… előtti? Előtti előtti? Szóval kábé addig végighisztizte az egészet. Persze, értem én, miért csinálta, amit csinált a vége felé, főleg, amikor bevallotta, hogy csak a testvéreit szeretné biztonságban tudni, de ha az idő felében mondjuk nem duzzog, akkor még ő is szimpatikus lehetett volna. (Persze, értem én, hogy kizökkent a kis világából, és átlagos lányként ez így nem fair, nyilván, de három hónapból két hetet adnék a szoktatáshoz, utána vége.) De így csak a végén kezdett felfele mászni. Esküszöm, a legokosabb pillanata az volt, amikor végre elhajította azt a tetves telefont a srác képével, akit nem is ismert.

Jöhetnek a párosok. Kettő. Egyes számú: Hazuki (alias Bambina) és Cicinho (alias GanyBoss). Hát, esküszöm, őket első pillanattól lehetett shipelni, amikor a csaj felállt, és elkezdett feleselni, miközben a pasi, mint erkölcsös kalóz, (üres) fegyvert fogott rá. Aztán végig megmentette. Meg elengedte őket, amikor épp haldoklott valamelyikük, mert az nem volna fair. És összességében nagyon romantikusan voltak. Meg viccesek. Meg úgy komolyan össze kéne jönniük.

A másik páros már kicsit bonyolultabb, inkább a saját személyes shipem, de hát innentől biztos spoiler, mert eddig annyira nem volt az, szóval… Galileo. Az őse. És időutazás. És a szerelmes levelek után, amit Hozuki előzőleg mindig olvasgatott a holdrajzokon, nem kell zseninek lenni, hogy az időutazás pillanatában összerakjuk a képet. És… basszus, de cukik voltak azok ketten, attól függetlenül, hogy nyilvánvalóan nem jöhettek össze, de mint két kocka gyerek, akik így rájöttek, hogy így van más kocka is a világban, nem csak ők. És így az egész annyira… nem, nem fog érdekelni, hogy az őse, párszáz év korkülönbség tett róla, hogy minimális kapcsolat legyen csak a génállományukban. (Mondjuk, ami megőrzi a szemük színét.) (És igen, pofátlanul reménykedem, hogy egy szép napon majd Hozuki ismét időutazik. Mert megteheti. És morbid vagy sem az “én vagyok saját magam őse”, de kevésbé, mint az “én vagyok saját magam szülője”.) Szóval igen, ők ilyen nagyon aranyos rész voltak, és konkrétan az a vicces, hogy ha nem kezdődik el az egész hercehurca, akkor Hozuki nem utazik vissza az időben, és nem fog létezni az az egész, ami miatt visszautazott az időben, szóval ez így nagyon szépen összefügg ok-okozati szinten.

Nos, ami a világot illeti… az energiaválság, mint háttérsztori nagyon klassz, az, hogy közben hűl ki a bolygó, és konkrétan jégkorszak szélén állnak, szintén, de… hogy a fenébe nem fagytak meg azok a lányok? Mert kérem szépen, főszereplőink főként szoknyában és egy szál pólóban dideregtek olykor a hóviharban, de ha pulcsi volt rajtuk, vagy valami, akkor már mintha nem is fáztak volna, de a leheletük azért folyton látszott a levegőben. Szóval… mi ez a képesség? Légyszi? Mert nekem is szükségem lenne rá. A fenébe is, NEKEM lenne rá a legnagyobb szükségem. Tényleg.

És hurrá, nem csapták össze a végét. Nyilván ha eleve valamit ilyen rövidre terveznek, és tudják, hogy milyen lesz, akkor jól felépítik a sztorit, de nekem valahogy mindig egy élmény, amikor befejezem, és nincs az a WTF és MIÉRT életértés, miután bezárom a lejátszót. Szóval… igen, most boldog vagyok. Meg elégedett. Meg nagyon-nagyon örülök, hogy láthattam. Vannak ám terveim a következőkre is, meg még nyilván írni is kell a korábbiakról, de… egyelőre ennyi elég. Ez most így nagyon aranyos volt, és édes, és izgalmas. Több mára nem kell :DD

 

Mangák és animék

Avagy miért nem jó ötlet új mániát találni novemberben

Mert az a szomorú, hogy tanulnom kéne (igen, mindig, hurrá, ez a világ legjobb és legaktuálisabb témája, kuss), és erre most kellett konkrétan rákattannom Owari no Seraphra. Még ugyan csak a 11. fejezetnél járok, de rávett, hogy angolul olvassam… és az a nyelv, őszinte leszek, nem az erősségem. (Egyik idegen nyelv se. Nem vagyok jó az ilyenből, bár ezen változtatnom kéne.) De így most rá vagyok kattanva. Vannak ötleteim fanfictionhöz, majd tumblrös oldalra szerintem összegyűjtöm őket vagy valami – nem tömérdek, mint a KnB esetén, de már lassan de biztosan gyűlik, és a többség nem épp komoly, de a fenébe is, ötlet, és meg kell írnom, és… nem a legjobb időpont. Egyelőre még tartottam magam annyira, hogy ne kezdjem el az animét, mert konkrétan akkor jövő hetem halálra van ítélve, de mangával már más a helyzet. Lassan, de biztosan haladok. Lassan. Nagyon lassan.

De a fenébe is, kurva jó XD Eddig ugyan Mika meg Yuu-chan nem találkoztak, szóval így előbbi se szerepelt még sokat azon kívül, hogy mosolygós kisfiúból az a komor tinivámpír lett (Yuu-chan), yandere beütéssel (?), de a Yuu-chanja is szolgáltat eleve sok poénnal. Úgy értem, keménykedik az eleje óta, de hiába üvöltözik, hogy ő aztán mennyire gyűlöli a vámpírokat és mindet elpusztítja, valójában egy tejszínhab torony keménységével rendelkezik szerintem. Úgy értem, nézz rá, és láss! Bármi történik, ha a célja versus mások családja, akkor csalááááád. (Gondolok itt a tesztre, amikor kb. Kimizukit odarángatta a húgához, és fenéket érdekelte, hogy elbukják mindketten. Ugye? Tejszínhab.) Ja, meg hogy konkrétan nem tudom komolyan venni szegényt, az se segít a helyzeten, így minden egyes kitörésénél kábé halálra röhögtem eddig magam, mert én ilyen marha toleráns vagyok ám. Meg teljesen átérzem. Szóval keménykedik.

Az meg egyenesen hátborzongató, hogy Kimizuki kábé full ugyanúgy néz ki, mint Tsukishima a Haikyuu!-ból, bár feleannyira se troll. Ami szomorú. De túlélem.

Igen, belezúgtam az egészbe. Fincsi.

Rendben, teljesen mániákus vagyok, bár ez még nem látszik a tumblrömön. De csak idő kérdése, mikor árasztja el azt is a végtelen reblogolt vacok.

Szomorú. Idáig jutottunk. (Kell egy fanfiction lista. Na, majd holnap…)

Mangák és animék

D.Gray-man új fejezet

Nos, ezt most muszáj kiírnom, mert ótejóég mi a francot gondolt a mangaka?! Ennyire ütős függővéggel indítani újra a mangát? Komolyan, nem tudom, hányan akarják halálra ölelni, én jelenleg azért sírok, mert most három hónapot kell majd várni a folytatásért…

Hogy is mondjam, akikkel beszéltünk róla, mind élénken bazdmegoltunk a fejezet végén. Mert tényleg. Mit gondolt? Mit?! Oké, kurvajó lezárás volt, gyönyörűen megrajzolva, és jelenleg annyira, de annyira örülök, hogy végre folytatta… Még ezzel a függővéggel is. Végre információ! De még milyen…

Még mindig nem hiszem el és tudom teljesen feldolgozni, de talán estére vagy másnapra ez a pillanat is eljön. Addig szörnyülködök, visítok, vihogok, és minden nem teljesen komplett reakciót produkálok, amit nem kéne, de a fenébe is, végre folytatás, nem olyan izzadságszagú folytatás, újra bepörögtek az események, és kábé képen basznak ezzel… Szép.

De úgy örülök XDDD

Amúgy: LINK. (Mert juhúúú, ez a link egy történelmi pillanat, örökítsük hát meg :D)

Addig meg megyek, járok még egy örömtáncot 😀