Filmek

NOTP

Hát, legyen a mai levezető pihenős téma az, hogy hogyan lehet felhúzni engem egyetlen canon shippel. (Példának okáért órákig tudok dühöngeni a Harry/Ginny pároson, aminek továbbra se látom még csak minimális értelmét se, bár azt hiszem, ezt már többen is megtapasztalták, mert bűntudat nélkül mindenhol előadtam már, ahol feljött a téma.)

De milyen jó, hogy feljött a HP, ugyanis pont ezzel kapcsolatban van mondanivalóm… Pontosabban az új filmmel kapcsolatban. A Legendás állatok és megfigyelésüket eleve nagyon vártam az előzetese miatt, eleve az, hogy New York és 1926 a Diviners óta az egyik legszebb kombó, amit a fejemhez vághatnak, ráadásul színes és szagos volt, érdekes és látványos, és a mágikus állatok amúgy is az egyik legjobb dolog, amit kitalált JKR. (Az utóbbi időben nem vagyok megbékélve a munkásságával, se az újabbakkal, se a régiekhez írogatott kis kiegészítéseivel, mert miért kell mindent utólag megmagyarázni? Olyan érzés, mintha valaki a viccnek a csattanóját kezdené el ecsetelni, annyira illúzióromboló.)

Ami a filmet illeti… baromira nem csalódtam benne. Mondjuk volt hiányérzetem a végén, amikor kijöttem moziból, mert szép volt, izgalmas volt, de valami csak nah. Nem tudom, mintha így azt a pluszt felejtették volna ki belőle, ami miatt a HP filmekből az elsők annyira jók voltak. Vagy amiért a kedvenc filmeimet szeretem annyira. A jó pontok voltak, hogy egyrészt végre mugli főszereplő! Annyira vártam, és úgy örültem, hogy jól sikerült a karaktere: nem bugyuta, hanem talpraesett, és közben vicces és alkalmazkodni is tud. Lásd: ajtó. Amikor a varázslat nem működik, és juhúúú, csak be kéne rúgni? Jacob és Queenie a kedvenc (és egyetlen) shipem az egész filmben.

Ja, igen, elértünk a problémához. Ismét. Ehhez (forrás és általában ez egy elég korrekt gyűjtemény infókból):

Valamint itt a Pottermore-os link a Newt és Tina közti “kémiáról” meg úgy általánosságban ott az internet, ahol Tina Goldstein a jövő Mrs. Scamandereként van definiálva.

Maradnék a Newt Scamander megnevezésnél, a Göthéhez nem elég erős a gyomrom.

Szóval… így kell megölni. MIÉRT??? Ennek így semmi értelme, mert egyrészt a csaj borzasztóan irritáló volt számomra. Az elején persze ilyen kis kétségbeesetten pattogón aranyos, aki a legkisebb kritikától elsírja magát, meg nyalizik ezerrel, aztán csak szimplán meguntam. És nem, én nem éreztem azt, hogy ebből egy életre szóló kapcsolat bontakozik ki éppen, és szívem szerint hangosan ujjongtam volna azon, hogy NEM csókolták meg egymást a végén. (Legalább ennyi eszük volt a készítőknek, köszönöm, hogy van bennük egy kis kegyelem…)

Na, miért nem látom be, hogy ez így működőképes? Eleve nekem Newtnak volt egy icipici autista beütése, a nehezebb kommunikáció, a szemkontaktus kerülése, az, hogy az állatokat jobban megértette, mint az embereket, és a többi. Nem mondanám biztosra, mert nem értek ezekhez, és lehet, csak a színész játszotta így, de a fenébe is, tökéletesen jött le ez a benyomás. Az érzelmi skálája mintha csak a lényeinek a viselkedésére terjedt volna ki, és nem is mutatott másfelé érdeklődést. Az állatai érdekelték. Kész. (Tudom, tudom, ez nem teljesen zárja ki azt, hogy később összejöjjenek, de akkor is nem stimmel az egész, annyira… erőszakos.)

Mindenesetre az utolsó, amit el tudnék képzelni róla, hogy romantikusan érdeklődjön egy emberi lény iránt. Persze, talán barátok, legalábbis annyi volt benne, hogy nem hagyja meghalni Tinát, de romantikus kapcsolat? Komolyan?

(Nem mondom, hogy számomra a headcanon az, hogy aszexuális. Főleg mert a szeme se rebbent se Queenie láttán, se amikor lazán átvarázsolták a ruhájukat a klub előtt. Se máskor, és a kort tekintve legalább akkor pisloghatott volna, amikor Queenie egy szál semmiben mászkált, ezzel ellentétben Jacob volt az, aki az általános reakciót produkálta. És nem számítanak az állatai miatt érzett aggodalma, mert egy icipici rezdülés is belefért.)

Az utolsó búcsúzós jelenet csak szimplán erőltetett volt. Mondom, hogy örültem, hogy nem erőltettek bele még pluszban egy csókot is a rend kedvéért. Jacob és Queenie kapcsolata nagyon menő volt. Tina és Newt? Köszi, de nem.

Nem mintha nem lenne megszokott, hogy JKR rendre a lehető legrosszabb döntéseket hozza a romantikus párosok terén. Valószínűleg ezt is meg tudom majd emészteni, vagy legalábbis úgy teszek, mintha mi sem történt volna, és maximum majd írok fanfictiont, mert legalább a HP-verzumot vágom (az újításokat leszámítva), és ott boldogulok majd. Vigaszként. Vagy valaki más ír. Találni ilyesmit. AO3 szokás szerint tündököl ilyen téren.

Reklámok
Ajánlók/Vélemények · Filmek

Fantasztikus állatok

A legutóbbi trailer óta indokolatlanul lelkes vagyok ezzel a filmmel kapcsolatban, miközben saját magamat és mindenki mást is próbálok oltogatni, hogy nem lesz az olyan jó, nehogy a lelkesedésem körülbelül az év legnagyobb csalódásába forduljon át majd másfél-két óra mozizás után, de… nehéz. Kegyetlenül nehéz, mert te jó ég, a második előzetes alapján megvan két motívum, ami miatt szívem szerint visítva ugrándoznék, akár egy óvodás.

Mert: New York és 1920-as évek, legalábbis a szereplők öltözéke alapján. Körülbelül. nagyjából.

És mert: The Diviners, az egyik kedvenc regényem, ami szintén ’20-as évek, NY, és okkultizmus. Meg mellesleg egy nagyon menő főszereplő.

Szóval igen, lehet, hogy a Diviners iránti rajongásom túlságosan is befolyásol ahhoz, hogy józanul ítéljem meg az előzetest, ami így fél évvel a premier előtt jött ki, és így biztos lesz több is, és így igazából sokat nem mond, legalábbis szerintem, de akkor is. Én szeretni fogom ezt a filmet, ha kell, erőszakkal, de szeretni fogom, ha beledöglök is. Mert kell. Tényleg.

Előzetes alapján ha a sztoriért nem is, a látványért igen.

Mert én ilyen felszínes vagyok ám.

Filmek

Juhúúúúúú XDDD

Tegnap láttam a Star Wars 7-et. Végre. Egyszer határoznám el, hogy kibírom a filmig spoiler nélkül, nem vadászom le a komplett sztorit, erre az eredmény: hazaérek, spoiler húgomtól (véletlenül……??!!?!?), spoiler tumblrön, de én vagyok a hülye, hogy felmegyek oda, pont ilyenkor, szóval itt akadtam ki és rángattam át húgomat másnap moziba, és éljen!

Oké, ez a film kurvajó.

Nem vagyok Star Wars fanatikus, de párszor láttam már a filmeket, és szeretem az univerzumot, és ugye erre való a wookieepedia, hogy kipótoljon minden ismeretlent. De amúgy meg…

Rendben. Legyen. Én szívem szerint mániákusan végigvihogtam volna a filmet, de akkor nem értem, amit mondanak, mert halk volt a vetítés. Nem a cinemacitybe mentünk, olcsóbb volt a jegy, a sutyorgás így sajnos kizárva, de akkor is megérte. Láttam előtte, hogy páran írták (mindenki úgy kábé, de szépítsünk, nem láttam mindenkit), hogy kábé a 4. film másolata, de bazmeg sosem gondoltam volna, hogy ennyire. Oké, a történelem ismétli magát.

Kicsit túlságosan is ismétli magát, haha.

De nem tudom, nekem pont emiatt volt vicces. Szóval most felpörögtem, lelkes vagyok, és mondtam már? Rey nagyon menő. Juhúú, végre egy szimpatikus női főszereplő! Aki még a technikai kütyükhöz is ért! Bár amikor kitépte azt a vackot a hajóból, és teljesen százas vigyorral közölte, hogy megkerülte a… nem is tudom, mit, és egyből rátért a problémára, teljesen megértettem a facepalmot. Ha az az volt. Szerintem az volt.

De ünnepeljünk, nem egy hisztis picsa! És még harcolni is tud! Nos, úgy helye-közel szerintem, de így…

Szóval kicsit vártam már, hogy mikor akad ki valamelyik régi karakter, amikor így a gyerekek felvázolják a szituációt, hogy “ne már megint?” vagy valami. Elvégre ez majdnem ugyanaz. Ennyire nem szelektív a memóriájuk. Na? Légyszi? (Csak egyszer?)

Oké, leállok. Még mindig fel vagyok pörögve. De a film végén a drámai ácsorgást és szemezést még mindig nem értem. ^^’

Nah, élménybeszámoló vége, mielőtt még pocsolyává olvadok itt :’D

Most jut eszembe, lehet, elkezdhetném sajnálni Reyt. Úgy tűnik, az SW-univerzumban mindenki a saját kis trilógiája középső részében veszti el a karját, szóval… Rey-nek valszeg esélye sincs. Szip-szip.  (És mi ez a mánia, hogy mindenki egy sivatagban kezdi?!)