chill </3

A következő két hetem maga a halál az ütemtervet illetően, így természetesen most jutott eszembe ide is írni, ha már olyan undorító módon elhanyagoltam ezt az egészet. Csak pár sor, feszültséglevezetésként.

Amúgy nem sok értelme van ennek a blognak se, szóval azt hiszem, itt az ideje elmerengeni azon, mit akarok kezdeni az életem ezen sarkával, kipucolom, átalakítom, témát váltok vagy törlöm. Más opció nincs. Tekintve, hogy ha az utóbbit választom, fél hónapon belül jönne meg ismét a kedvem az írásához, és újra létrehoznám, a törlés nem igazán opció.

Szóval, funkcióváltás. Valami. Még meglátom, mit tehetek a témában, jelenleg se idő (buktam a camp nanót is emiatt ^^’), se élet, annál több ropi (rendszeroptimalizálás, mielőtt félreérthetővé válna, haha). És gráfok.

Rühellem a gráfokat.

Cserébe ők gyűlölnek engem.

Szóval kicsit el vagyok veszve. A lényeg, hogy ez így nem maradhat. Remélhetőleg jövő héten a picike szabadidőmben majd sikerül megálmodnom, mit tehetek az ügyben.

Reklámok

Most lett kibaszottul elegem juhúúúú

Remek kis címmel térek vissza a wordpress élők sorába. Twitteren letoltam már egy újabb több tweetes hisztit, szóval miért ne hozhatnám át ide is a témát?

A kibaszott spambotok, pornós twitterfiókok vagy bárminek is hívják jelenleg ezeket, kezdenek kikészíteni. Fogalmam sincs, nekem van-e ez a problémám, igazából szerencsésnek mondhatom-e magam azért, mert csak egy-két naponta jön 4-5 ilyen szar, vagy adjam fel, esetleg csak szerencsétlen vagyok, és mindenki más megússza… De a lényeg, hogy kibaszottul elegem van ebből az egészből.

Tény, hogy ennek ellenére minden alkalommal tiltom le az ilyet, küldök jelentést, mert őszintén, basszák meg. Komolyan azon kezdtem el filózni, vajon egyszerűbb lenne-e az életem, ha privátra pakolnám a fiókomat, de a lelki szemetesládám lényege az volt, hogy a vakvilágba kürtölöm a problémáimat, válaszra nem várva, és ha valaki elolvassa azt a szart, legalább az én piti gondjaimról szóló tweetek okoznak neki szenvedést. Haha, szeretem az embereket ❤ Szóval konkrétan elveket ás alá ez az egész pornós spambot ténykedés.

Nem vagyok boldog.

Majd lenyugszom.

Vörös Sárkány befejezve

A hétvégén befejeztem egy nagyon rég elkezdett fantasy regényemet. Nagyon rég alatt értem a 2010-es évet. A nyolc éves időszakba persze belekerült a többéves leállás/kihagyás, amikor semmit sem tettem ehhez a történethez, de hé, végre valahára vége! Mondjuk, cserébe meg is látszik rajta, mikor kezdtem…

Na de, haladjunk sorjában.

2010-ben nekiálltam ennek a fantasy regénynek, különösebb vázlat vagy terv nélkül, mindössze azzal a céllal, hogy én írok most egy olyan történetet, amiben a főszereplő hercegnő, a nemesek neve és haja túl hosszú ahhoz, hogy kényelmes legyen, és romantikus lesz. Utóbbit bántam meg a legjobban, de egyefene, megoldottam végül úgy, hogy nem ment a sztori rovására, bele lehet magyarázni, és a valóság az, hogy igazából semmi sem történt. Haha.

Az a korszakom volt, amikor rohadt sokat írtam, mondjuk időm is volt rá bőven. De cserébe szörnyű lett. Nos, talán nem elviselhetetlen, de nekem például elég volt visszaolvasnom egyszer, hogy összeszedjem, ami mindenképp szükséges a folytatáshoz, és nem akarok többet hozzányúlni. Nyilván lehetne belőle alapos renoválás után épkézláb történet, kidolgozott háttérvilággal. Nyilván nem lesz.

Aztán egyetem kezdetén eléggé megálltam mindennel, ezzel pláne. Van, amit azóta sem folytattam, és nem is fogok valószínűleg, ezt valamiért mégis előszedtem. Eltökélt voltam, hogy márpedig én ezt újraírom, kijavítom és befejezem, amiből nem lett semmi, de akkor már gondoltam, legalább egy meglegyen a háromból, és megírom a végét. Végül a Camp Nanowrimo keretében elkezdtem. És csak három és fél campet szántam rá, tényleg, hogy haladjak, mert valahogy az nehezebben ment, mint hittem. És láss csodát, valahogy sikerült, 15. fejezettől eljutottam a sokadikig.

És a múlt hét végén befejeztem. Valahogy kínkeservesen megírtam az utolsó fejezetet is. És feltöltöttem. És vége.

És rohadtul büszke vagyok rá, mert a hibái ellenére egy kész történet. Lehet, hogy a cselekmény menet közben alakult, de kipróbálhattam jópár karaktertípust, rájöhettem, hogy a romantikus szál nem nekem való, és inkább írok a karakterek pusztán kimondatlan kapcsolatáról címkék nélkül, minthogy megpróbáljak bármit beskatulyázni. Valahogy a cselekmény is kiegészült, és a random időhúzások ellenére (lásd: végtelen erdőben utazós fejezet, mert csak) nagyjából kerek egész lett sok hiányossággal, de kevesebb lyukkal, mint gondoltam volna. Menet közben rájöttem még, hogy a főszereplőm a felénél amúgy elbukott, és erkölcsi csődtömeg meg álszent, a másik meg manipulatív, de hát a hisztijükkel pont nem lesznek tökéletesek és én így szeretem őket. Ismét megtapasztalhattam, hogy elkezdeni nagyon egyszerű valami, menet közben lesz egyre nehezebb, és lezárni, legyen az akármilyen, a legrosszabb.

Nem ez a történet fogja megváltani a világot, de még a netnek egy kis zugát se. Ettől függetlenül legalább annyit jelent nekem, mint az Aisha, ami szintén szörnyű, de olyan mértékben vannak benne a klisék, hogy kezdem úgy érezni, az inkább paródia, mint bármi más. Ahalye és a többiek egy befejezett regény lett. Sok szóval. 40 fejezettel. Rengeteg időhúzás után.

Megérdemlek egy vállveregetést szerintem.

(BEFEJEZTEM, BASSZAMEG, JUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!)

Boldog Új Félévet!

Kackac, kezdődik megint. Előröl. Újra. Újból. Akármi.

Meglepően lelkesen kezdtem neki az évnek, talán azért, mert sokat lóbáltam a lábam az utóbbi időben. Tartott ez a lelkesedés az első szorgalmi hét előtti vasárnapig, szóval még akár büszke is lehetnék magamra, ha akarnék, ez egy kifejezetten hosszú idő. Sőt, bűntudatra meg hamis önszorgalomra támaszkodva még az órákon is aktívan figyeltem órákon (nagyrészt; a ROPI kicsit más tészta, ott nehéz figyelni, ha egyszer elveszti az ember a fonalat…), holott általában meghalok már az első öt perc után a külvilág számára, úgyis van diasor.

Van, amiből nincs. Haha. Érdekes tárgy amúgy, lehet plusz pontot kapni jegyzetért, a házi kicsit túl extrém, meg a pontozás is érdekes. Haha. Hahaha.

Sajnálatos módon a mesterképzés utolsó félévét már fizetnem kell, szóval most az elején bele kell húznom, hogy ne csússzak még jobban (motiváció 1), a mit tudom én milyen súlyozott átlagnak kell lennie 2,5-nek szóval innentől a 3-asnál nincs jobb jegy csak szebb (motiváció 2), és alapjáraton nem akarom úgy befejezni, mint az alapképzést, hogy azt érzem, elbasztam rá életem felét (motiváció 3) (amúgy a másik felét meglepő módon nem érzem pazarlásnak, 50%-os sikerélmény pedig nem annyira rossz arány szerintem).

Szóval. A szokásos új(fél)évi fogadalom: tanulni fogok.

Amúgy már most elmaradásban vagyok, említettem? X’D

Elterveztem, hogy ma aztán produktív leszek, írok, de minimum befejezem a Vörös Sárkányt (haha, esélytelen, de a hónapban talán? Ha elégedett lennék főgonoszom motivációjával, de épp leszarom, mennyire elcsépelt és úgy akarom hagyni? Ilyesmi?), erre így csak AZt akarok olvasni, meg eszembe jutott, hogy túl régóta lógok egy merengős történet elolvasásával, és már nagyon érdekel… szóval a produktív tevékenységem valószínűleg ki fog merülni ezekben, meg úgy 200 szó lepötyögésében (optimista becslés), ha nem találom ki hirtelen, hogy rajzolni is szeretnék, mert akkor minden mehet ki az ablakon… XD

Nagyon szervezett és összeszedett vagyok, és remekül menedzselem a szabadidőmet. Látszik, igaz? Igaz?

(És akkor arról még egy szót sem ejtettem, hogy húgommal körülbelül egy baromi nagy vásárlós körutat terveztünk a délutánra, KFC-vel bezárólag, mert ha egyszer már megnyílt itt is egy, miért ne próbáljuk ki? Olyan szenny ugyan, mint a többi gyorskaja, de legalább finom…)

A szomorú igazság az, hogy minden napra ilyen mennyiségű teendőt tervezek, aztán a legtöbb, amit véghezviszek, az az, hogy segítek lebontani a karácsonyfát és játszok a macskával. Úgyis még csak a karmolások felét sikerült visszaszerezni, bár ezúttal sokkal érdekesebb helyekre, mint pusztán a karom. De azért bízok benne, hogy egyszer csak leesik, ki kéne használni azt a sok-sok szabadidőt. Sok tervem van. Például befejezni azt a tetves regényt. Azt nagyon szeretném megtenni végre.

 

Végeztem!!

Az elmúlt napokban végre sikerült lenyugodnom annyira, hogy rávegyem arra magam, hogy írjak erről is blogbejegyzést.

Végeztem! Végre vége (a BSc képzésnek)!

Ez az a nap, amire oly régóta vártam…

Hadd mutassam ezt be egy listán keresztül:

  • záróvizsga írásbeli ✓
  • záróvizsga szóbeli ✓
  • szakdolgozat ✓
  • szakdolgozat védés ✓
  • összes-kibaszott-tárgy-amiből-megbukhattam-volna-de-nem-tettem ✓

Nem feltétlenül időrendi sorrendben.

Történt mindez három nappal korábban, 4-én, amikor is sikeresen rástresszeltem a szóbelire, arról kiderült, hogy ez egyrészt felesleges volt, másrészt rendesek voltak, harmadrészt nevetséges szituáció ellenére és a kínosságtól függetlenül meglett az 5-ös. Tekintve, hogy most már nincs min stresszelnem, ellenben ezt csinálom már vagy két hónapja, automatikusan kerestem hát magamnak új célpontot: most épp az MSc felvételi/kollégiumi elhelyezés kombó váltakozik, bár tekintve, hogy még csak a papírt se sikerült kikérnem a KTH-ból, valamint igencsak távoli a dátum, egyik se élvez túlságosan nagy prioritást, csak ha épp eszembe jut.

De a lényeg: végeztem! Elvégeztem az alapképzést. Mérnök vagyok. Olyasmi. X’D Kissé vicces ám belegondolni, az eufória már nagyjából elmúlt, de hirtelen annyi szabadidőm lett (majdnem egy hónapig), hogy volt pillanat, amikor ültem a laptop előtt, meredtem a képernyőre, és rájöttem, fogalmam sincs, mihez kezdjek magammal.

Azóta írtam, írok, photoshoppal játszogatok, lehet, újratelepítem, hogy minden funkciója jól működjön, írok még kicsit, rajzolok végre…

(Feltöltöm a kreatív és keratív energiáimat, mert semmivel se foglalkoztam egy ideje, és ez szarul érint.)

IMG_20180105_135039.jpgMellesleg megtettem, amit korábban meg kellett volna, de egyszer mindenképp: kiraktam fb-ra a szakdolgozatról készült képet. Állítólag addig nem szakdolgozat a szakdolgozat, amíg oda ki nem derül, én pedig nem ezen fogok kockáztatni egy KTH-s bakit, hogy aztán kiderüljön, mégsincs oklevés másolat, pápá X”’D (Amúgy vicces félretéve, na, legyen szakdolgozat a kicsike, úgyse teszek ki ott képet soha, mert magasból szarok rá, de egyszer szabad. Főleg ha végzett az ember, nem csúszik, és nem érzi aztán cikinek állandóan azt bámulni, ha egyszer-egyszer véletlenül felkeveredik oda. A szakdolgozat meg csücsülne ott akkor, mint valami furcsa jel, hogy igen, ebben a félévben végezhettél volna, de nem tetted.)

De kerüljön ide is ki alapon azért betoltam a bejegyzésbe, mert csodás halacskás háttérbeállítást kapott ám, és ha jól emlékszem, a Jóképű nevű filtert toltam rá még pluszban.

 

De… nos, sikerült. Vége a BSc-nek. Picike szabadság. Jó lesz. XD

 

Boldog Karácsonyt! (utólag ^^’)

És íme, itt vagyok, jelenleg túl ideges állapotban a létezéshez.

Már csak két nap, és záróvizsga. Kissé ijesztő, főleg, hogy kicsit nekünk vakrepülés az egész – módosított témakörök, felépítés, anyag(?). Nincs korábbi minta vagy bármi. Nos, az algelt leszámítva, de az egy külön faj.

Szóval… rettegek. Azt mondják, könnyű, de mindig ott van a rohadt “Mi van, ha…?” kérdés. Még igyekszem rájönni, mi lenne a legjobb nyugi (tanulás, de hát… nah, kinek van hozzá ereje XD Hol van már az a szorgalom, amit a grafika/szakdoga kombóba öltem egy utolsó sprint erejéig?). Folyamatban minden.

És addig ülök a seggemen, és utólag is boldog karácsonyt, meg lassan boldog új évet – egyszóval kellemes ünnepeket mindenkinek.