Végre befejeztük öcsémmel a HP filmek újranézését. És még így is volt egy csomó dolog, ami csak most tűnt fel – meg jó pár, ami még mindig tetszik. Íme a lista, a teljesség igénye nélkül, mert úgyse jut eszembe mind:

  • A 8. filmben Harry legyőzi Voldemortot, közönség nélkül, konkrétan le se szarják a többiek?? :”D
  • Titkok Kamrája, pókok: Harry tud átkot. Egy átkot, ami jó a pókok ellen. Azt az átkot Tom Denem emlékéből tanulta meg, haha.
  • Lockhart mindig ennyire középkorú volt?
  • nem, de tényleg;
  • látni a ráncokat;
  • annyira középkorú anyukáknak való, eszméletlen.
  • A 3. filmben csak én nem vettem észre, vagy tényleg sosem említik konkrétan, hogy kicsoda Holdsáp, Ágas és Tapmancs. Csak Féregfark neve kerül szóba.
  • McGalagony nagyon badass.
  • Neville is.
  • Piton tanárként pocsék, de ahogy a méla undor kiül az arcára, miközben Shakespeare-i szonett választékosságával rombolja le a (nem mardekáros) diákjai önbizalmát, azt tanítani kéne.
  • Ami azt illeti, Harry az első bájital óráján el is kezdi jegyzetelni a mondatát.
  • Hermione szegény annyira próbál barátkozni a srácokkal, még Harry apjának kitüntetését is megmutatja, nagyon cuki, és nagyon szerencsétlen.
  • A 4. film nem mond ellent a filmekben felállított rendszernek, miszerint a százfűlé nem változtatja meg az ember hangját, és nekem ez csak miért most tűnt fel??? (Ifjabb Barty Kupor tudja utánozni az emberek hangját. Lásd, Hagrid. És nekem ez csak most esett le.) (Amúgy sosem értettem, miért volt az, hogy a hangjuk nem változott, ezt miért kellett így megcsinálni?)
  • A 3. filmben a srácok hülyülnek és párnacsatáznak. Mint a normális gyerekek.
  • Lavender Brown meghal. Amúgy is meghal, utánaolvastam, de itt is elég látványosan, és én eddig abban a hitben éltem, hogy túléli és boldog lesz és szipszip 😥
  • Lucius lelakja magát a végére. Nagyon. Borostás Malfoy.
  • A Ginny/Harry szál még randomabb, mint a könyvben, és még mindig nem szeretem.
  • Luna ruháiból divatbemutatót kéne tartani.
  • Technikailag Voldemort terroristának minősül.
  • A 3. filmben a legtöbb, klubhelyiség előtt játszódó jelenetnél Sir Cadogan ott van a háttérben. Nem csak a komplett kivágott jelenetére gondolok.
  • Hermionénak sosincs igazán göndör haja, és a 8. filmre a készítők is feladták, hogy valami távolról hasonlót csináljanak neki.
  • (Az nem göndör haj. Hullámos. Néha enyhén hullámos. Bellatrix, na neki tényleg göndör haja van.)
  • A 4. film végén vegyes iskolai csoportok búcsúznak egymástól, aztán random roxfortos random roxfortostól, mikor ők még maradnak, hoppá.
  • Az epilógus nevetséges (de a könyvben is az volt).
  • Végre elég idős vagyok ahhoz, hogy értékeljem az Umbridge-ot játszó nő színészi teljesítményét, basszus, az valami csodálatos, amit művel. Zsigeri szinten geci mindenkivel.
  • Nagyon nácikra hajaz az utolsó rész, ezt el is felejtettem.
  • Ami azt illeti, az utolsó előtti is.
  • Miért van az, hogy a 3-ban a Lumosra nem kap baglyot Harry??? Egyáltalán miért kísérletezik otthon Lumosszal???? Mi ebben a logika? Persze értem én, jól néz ki, mintha takaró alatt elemlámpával bújna meg, csak ez pálca mert ugye varázsló (wtf továbbra is).
  • Szintén 3. film, miért van az, hogy amikor visszaváltoztatják Féregfarkat, akkor van rajta ruha, amikor visszaváltozik, akkor meg nincs?
  • Csak az 5-ben vannak normális patrónusok. Ott is csak a DS-en.
  • Dobby idegesítő még mindig, és én ennek ellenére is bőgtem, amikor meghalt.
  • Ifjú Grindelwald mérföldekkel jobban néz ki itt, mint később a Legendás állatok filmben. És nincs hidrogénszőke haja, amit még Malfoy is megirigyelne.
  • A 2. film Tom Denemje még mindig jobb, mint a 6. filmé.
  • Még mindig nem tudom, honnan szerezte Harry a tükördarabot, mert nem figyeltem, de nem nézem újra a filmeket, hogy rájöjjek. (Ugyanis nem kapott Siriustól tükröt, szóval… ha valaki erre jár és tudja, súgja meg.)
  • A Harry-Tom párhuzamot nagyon tolták. Végig. Mindig. Mindenkor.
  • MÉG MINDIG NEM UGYANOLYAN SZÍNŰ LILY ÉS HARRY SZEME HAHA.
  • (Legalább egy kék szemű színészgyereket választottak volna a szerepre, ha már Harrynek a filmekben kék a szeme.)
  • A francia lányiskolának és az orosz fiúiskolának még mindig nincs értelme. Semmi baj nem lett volna azzal, ha koedukált a filmekben is a suli.
  • Az ikrek annyira jók még mindig. A szövegük. Stb.
  • Ennyi.
Reklámok

Camp Nanowrimo 2018 július

(Hosszas üldögélés után rájöttem, hogy még mindig nem tudom, mit kezdek ezzel. Nem érdekel.)

Élménybeszámoló következik.

Camp-2018-Winner-Facebook-Cover

A júliusban bajosan ugyan (kirándulások, barátok, stb. miatt), de meglett a bevállalt 30000 szó. Eredetileg gondoltam, kimaxolom ezt a kihívást, próbáljuk ki az 50000 szót, még jó, hogy nem csináltam meg. Nagyjából egy öngyilkos ötlet lett volna. Szépen szólva. Ezzel is szenvedtem a vége felé, elfogott az az érzés, ami mindig, ha túl sokáig folyamatosan írom ugyanazt a történetet: Nekem ebből elegem van, miért foglalkozom ezzel a szarral, ráadásul ez most egy fanfiction, mi a fasz.

És akkor még szépen fogalmaztam. Általában ez van, most épp ücsörgök A Hugrabug Forradalom következő nagy része felett, és így augusztus közepére eljutottam odáig, hogy újra megnyitottam a doksit. Ugyanis most épp saját történethez van kedvem, bár még nem igazán tudom, melyikhez (van egy felmérés kint a twitter profilomon, puszta kíváncsiság miatt, mert a végén szerintem úgyse ahhoz lesz kedvem). Ez azért pozitívum, mert az elmúlt időszakban nem igazán volt hozzájuk kedvem (a “minek?” lelombozó mivolta miatt, annak minden vonzatával). De. Saját világ. Saját.

Szóval a lényeg, hogy nehezen, de összehoztam ezt is. Voltak hullámvölgyek, még mindig nem látom a történetemnél az alagút végén a fényt, de legalább rájöttem, hogy ideje kicsit tömöríteni, és még mindig szeretek írni. Tök mindegy, hogy fanfictionről vagy saját regényről van szó.

Holnap megyek kirándulni pár napra megint (és igen, erről abszolút kell majd írnom, jé, lehet, erre kéne ezt használnom?), szóval legalább lesz időm átgondolni a helyzetet. Jó lesz. Talán. Én reménykedem benne 😀

 

 

chill </3

A következő két hetem maga a halál az ütemtervet illetően, így természetesen most jutott eszembe ide is írni, ha már olyan undorító módon elhanyagoltam ezt az egészet. Csak pár sor, feszültséglevezetésként.

Amúgy nem sok értelme van ennek a blognak se, szóval azt hiszem, itt az ideje elmerengeni azon, mit akarok kezdeni az életem ezen sarkával, kipucolom, átalakítom, témát váltok vagy törlöm. Más opció nincs. Tekintve, hogy ha az utóbbit választom, fél hónapon belül jönne meg ismét a kedvem az írásához, és újra létrehoznám, a törlés nem igazán opció.

Szóval, funkcióváltás. Valami. Még meglátom, mit tehetek a témában, jelenleg se idő (buktam a camp nanót is emiatt ^^’), se élet, annál több ropi (rendszeroptimalizálás, mielőtt félreérthetővé válna, haha). És gráfok.

Rühellem a gráfokat.

Cserébe ők gyűlölnek engem.

Szóval kicsit el vagyok veszve. A lényeg, hogy ez így nem maradhat. Remélhetőleg jövő héten a picike szabadidőmben majd sikerül megálmodnom, mit tehetek az ügyben.

Most lett kibaszottul elegem juhúúúú

Remek kis címmel térek vissza a wordpress élők sorába. Twitteren letoltam már egy újabb több tweetes hisztit, szóval miért ne hozhatnám át ide is a témát?

A kibaszott spambotok, pornós twitterfiókok vagy bárminek is hívják jelenleg ezeket, kezdenek kikészíteni. Fogalmam sincs, nekem van-e ez a problémám, igazából szerencsésnek mondhatom-e magam azért, mert csak egy-két naponta jön 4-5 ilyen szar, vagy adjam fel, esetleg csak szerencsétlen vagyok, és mindenki más megússza… De a lényeg, hogy kibaszottul elegem van ebből az egészből.

Tény, hogy ennek ellenére minden alkalommal tiltom le az ilyet, küldök jelentést, mert őszintén, basszák meg. Komolyan azon kezdtem el filózni, vajon egyszerűbb lenne-e az életem, ha privátra pakolnám a fiókomat, de a lelki szemetesládám lényege az volt, hogy a vakvilágba kürtölöm a problémáimat, válaszra nem várva, és ha valaki elolvassa azt a szart, legalább az én piti gondjaimról szóló tweetek okoznak neki szenvedést. Haha, szeretem az embereket ❤ Szóval konkrétan elveket ás alá ez az egész pornós spambot ténykedés.

Nem vagyok boldog.

Majd lenyugszom.

Vörös Sárkány befejezve

A hétvégén befejeztem egy nagyon rég elkezdett fantasy regényemet. Nagyon rég alatt értem a 2010-es évet. A nyolc éves időszakba persze belekerült a többéves leállás/kihagyás, amikor semmit sem tettem ehhez a történethez, de hé, végre valahára vége! Mondjuk, cserébe meg is látszik rajta, mikor kezdtem…

Na de, haladjunk sorjában.

2010-ben nekiálltam ennek a fantasy regénynek, különösebb vázlat vagy terv nélkül, mindössze azzal a céllal, hogy én írok most egy olyan történetet, amiben a főszereplő hercegnő, a nemesek neve és haja túl hosszú ahhoz, hogy kényelmes legyen, és romantikus lesz. Utóbbit bántam meg a legjobban, de egyefene, megoldottam végül úgy, hogy nem ment a sztori rovására, bele lehet magyarázni, és a valóság az, hogy igazából semmi sem történt. Haha.

Az a korszakom volt, amikor rohadt sokat írtam, mondjuk időm is volt rá bőven. De cserébe szörnyű lett. Nos, talán nem elviselhetetlen, de nekem például elég volt visszaolvasnom egyszer, hogy összeszedjem, ami mindenképp szükséges a folytatáshoz, és nem akarok többet hozzányúlni. Nyilván lehetne belőle alapos renoválás után épkézláb történet, kidolgozott háttérvilággal. Nyilván nem lesz.

Aztán egyetem kezdetén eléggé megálltam mindennel, ezzel pláne. Van, amit azóta sem folytattam, és nem is fogok valószínűleg, ezt valamiért mégis előszedtem. Eltökélt voltam, hogy márpedig én ezt újraírom, kijavítom és befejezem, amiből nem lett semmi, de akkor már gondoltam, legalább egy meglegyen a háromból, és megírom a végét. Végül a Camp Nanowrimo keretében elkezdtem. És csak három és fél campet szántam rá, tényleg, hogy haladjak, mert valahogy az nehezebben ment, mint hittem. És láss csodát, valahogy sikerült, 15. fejezettől eljutottam a sokadikig.

És a múlt hét végén befejeztem. Valahogy kínkeservesen megírtam az utolsó fejezetet is. És feltöltöttem. És vége.

És rohadtul büszke vagyok rá, mert a hibái ellenére egy kész történet. Lehet, hogy a cselekmény menet közben alakult, de kipróbálhattam jópár karaktertípust, rájöhettem, hogy a romantikus szál nem nekem való, és inkább írok a karakterek pusztán kimondatlan kapcsolatáról címkék nélkül, minthogy megpróbáljak bármit beskatulyázni. Valahogy a cselekmény is kiegészült, és a random időhúzások ellenére (lásd: végtelen erdőben utazós fejezet, mert csak) nagyjából kerek egész lett sok hiányossággal, de kevesebb lyukkal, mint gondoltam volna. Menet közben rájöttem még, hogy a főszereplőm a felénél amúgy elbukott, és erkölcsi csődtömeg meg álszent, a másik meg manipulatív, de hát a hisztijükkel pont nem lesznek tökéletesek és én így szeretem őket. Ismét megtapasztalhattam, hogy elkezdeni nagyon egyszerű valami, menet közben lesz egyre nehezebb, és lezárni, legyen az akármilyen, a legrosszabb.

Nem ez a történet fogja megváltani a világot, de még a netnek egy kis zugát se. Ettől függetlenül legalább annyit jelent nekem, mint az Aisha, ami szintén szörnyű, de olyan mértékben vannak benne a klisék, hogy kezdem úgy érezni, az inkább paródia, mint bármi más. Ahalye és a többiek egy befejezett regény lett. Sok szóval. 40 fejezettel. Rengeteg időhúzás után.

Megérdemlek egy vállveregetést szerintem.

(BEFEJEZTEM, BASSZAMEG, JUHÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!)

Boldog Új Félévet!

Kackac, kezdődik megint. Előröl. Újra. Újból. Akármi.

Meglepően lelkesen kezdtem neki az évnek, talán azért, mert sokat lóbáltam a lábam az utóbbi időben. Tartott ez a lelkesedés az első szorgalmi hét előtti vasárnapig, szóval még akár büszke is lehetnék magamra, ha akarnék, ez egy kifejezetten hosszú idő. Sőt, bűntudatra meg hamis önszorgalomra támaszkodva még az órákon is aktívan figyeltem órákon (nagyrészt; a ROPI kicsit más tészta, ott nehéz figyelni, ha egyszer elveszti az ember a fonalat…), holott általában meghalok már az első öt perc után a külvilág számára, úgyis van diasor.

Van, amiből nincs. Haha. Érdekes tárgy amúgy, lehet plusz pontot kapni jegyzetért, a házi kicsit túl extrém, meg a pontozás is érdekes. Haha. Hahaha.

Sajnálatos módon a mesterképzés utolsó félévét már fizetnem kell, szóval most az elején bele kell húznom, hogy ne csússzak még jobban (motiváció 1), a mit tudom én milyen súlyozott átlagnak kell lennie 2,5-nek szóval innentől a 3-asnál nincs jobb jegy csak szebb (motiváció 2), és alapjáraton nem akarom úgy befejezni, mint az alapképzést, hogy azt érzem, elbasztam rá életem felét (motiváció 3) (amúgy a másik felét meglepő módon nem érzem pazarlásnak, 50%-os sikerélmény pedig nem annyira rossz arány szerintem).

Szóval. A szokásos új(fél)évi fogadalom: tanulni fogok.

Amúgy már most elmaradásban vagyok, említettem? X’D

Elterveztem, hogy ma aztán produktív leszek, írok, de minimum befejezem a Vörös Sárkányt (haha, esélytelen, de a hónapban talán? Ha elégedett lennék főgonoszom motivációjával, de épp leszarom, mennyire elcsépelt és úgy akarom hagyni? Ilyesmi?), erre így csak AZt akarok olvasni, meg eszembe jutott, hogy túl régóta lógok egy merengős történet elolvasásával, és már nagyon érdekel… szóval a produktív tevékenységem valószínűleg ki fog merülni ezekben, meg úgy 200 szó lepötyögésében (optimista becslés), ha nem találom ki hirtelen, hogy rajzolni is szeretnék, mert akkor minden mehet ki az ablakon… XD

Nagyon szervezett és összeszedett vagyok, és remekül menedzselem a szabadidőmet. Látszik, igaz? Igaz?

(És akkor arról még egy szót sem ejtettem, hogy húgommal körülbelül egy baromi nagy vásárlós körutat terveztünk a délutánra, KFC-vel bezárólag, mert ha egyszer már megnyílt itt is egy, miért ne próbáljuk ki? Olyan szenny ugyan, mint a többi gyorskaja, de legalább finom…)

A szomorú igazság az, hogy minden napra ilyen mennyiségű teendőt tervezek, aztán a legtöbb, amit véghezviszek, az az, hogy segítek lebontani a karácsonyfát és játszok a macskával. Úgyis még csak a karmolások felét sikerült visszaszerezni, bár ezúttal sokkal érdekesebb helyekre, mint pusztán a karom. De azért bízok benne, hogy egyszer csak leesik, ki kéne használni azt a sok-sok szabadidőt. Sok tervem van. Például befejezni azt a tetves regényt. Azt nagyon szeretném megtenni végre.